Vonyítók háza

3

Rosa nem hagyta, hogy a ház kis hercegnője elhagyja az ágyat...legalább is két napig. Utána Annabell kiszökött a szobájából és a többi farkassal volt. Nevelőanyja farkasalakban morgott rá, míg a többi farkas lapítva távolodtak el a kislánytól. Rosa a falka egyik alfája volt, a másik alfa Ethan volt, Rosa férje. 

-Már jól vagyok. Nem kell aggódnod.

A szürke farkas hozzádörgölőzött a kicsi testhez, hogy kimutassa törődését.

-Vajon, ki tehette ezt a fiúval? Nem lehet idősebb nálam...még gyerek...és védtelen.

-A Wolfbloodok gyengeségük a nagylelkű szívük, ahogy a tiéd is kisasszony.

Jack, Rosa és Ethan helyettese és egyben Annabell tanítója közeledett feléjük.

-Szia Jack.

A férfi egykor tolvaj volt, ahhoz képest hogy a tudása és tapasztalatai igen sokoldalú és igen hasznos. Jack átlagos kinézetű, nem feltűnő kinézetű férfi. Kócos haja és napbarnított bőre parasztnak vagy inasnak néz ki, így számtalan lehetősége volt szolgaruhába bújni és gazdagok házát kirabolni. Zsákmány szerzés érdekében különböző etikettet kellett elsajátítania, amit megfigyeléssel és olvasással szerzett meg.

-Hölgyem.

Jack meghajolt, majd ő is csatlakozott a fűbe.

-Az idő változik, hamarosan eljön az idő, amikor a magamfajtának nem lesz veszélyes, emberek között élni. Ebbe minden felmenőm hitt és én is hiszek. Gondoljátok naivságnak, meggondolatlanságnak...de én tudom, hogy nem hiába haltak meg ősanyáim. 

Jack nem szólt. Nem volt hajlandó válaszolni,mert ahogy Rosa is és az itt élők tisztelték és hittek elődei szavaiban. A lány megölelte az egyik kölyköt, aki az ölében aludt. Mióta megszületett csak öt kis farkas született, miattuk bírja ki ezt a bezártságot, ha ők nem lennének már biztosan a falu sikátoraiba bujdosna. Farkasok vonyítása rázta meg az erdő csendjét. Elkapták az esti vadat. A pihenő farkasok az erdőbe szaladtak otthagyva a lányt, még a kölyökfarkas is eliszkolt az öléből. Jack is átváltozott és elszaladt. A csendben érezte a házból és az erdőből felé áramló energiát. A levegő összesűrűsödött és bizsergette bőrét. Nem kellett tükör, hogy tudja, hogy a szemei vérvörösen izzanak. Szaglása kiéleződött, mintha ő is farkas lenne. Hallotta ahogy az állat kileheli utolsó lélegzetét és érezte a vad zamatos ízét. A táplálék amit elfogyasztottak feltöltötték. A kislány felállt és magához hívta az energiát, hogy valami csodálatosat alkosson. A mágia körülötte örvénylett. Amikor az erőt hívja magához úgy érzi, hogy ő egy csintalan gyerek. Kitárta karjait és az égre nézett.

-Már régen esett. Szomjazunk.

Az erdő sűrű méregzöld lombozata sírt szomjúságában, ezért Annabell a mágia segítségével esőfelhőket hívott elő az égre. Csak pár perc volt az egész. Szürke felhők jelentek meg az égbolton, majd hatalmas cseppekben hullott az eső. Pillanatok alatt eláztatott mindent és mindenkit. A kislány nevetve táncolt az esőbe, idővel a farkasok is megjelentek futkároztak az esőbe vagy csak nézték a kislány táncát és hallgatták boldog nevetését.