Vonyítók háza

6

A történet végére Annabell hangosan felkacagott. Az egész erdő zengett a nevetésétől. 

-Még sosem hallottam. De az biztos, hogy az öregeknek igazuk van. Az erdő veszélyes, tele van farkasokkal. Az erdő az ő területük és nem szeretik a betolakodókat.

Luca csak bámulta a lányt. Szemei csillogtak a fényektől. Annyira szépnek találta, hogy megakarta érinteni.

-Egyik nap...segített nekem valaki. Tudja, hogy ki lehetett?

A lány lágyan elmosolyodott.

-Talán.

Már éppen ráakart kérdezni, hogy többet megtudjon, de hangos faágrecsegések és levelek zörgése megzavarták. Ahogyan a lányt is, mert a mosolya eltűnt, ahogy maga mögé nézett az erdő mélye felé.

-Ideje indulnom.

Már ment volna, de Luca gyorsan utána nyúlt. A lány kezéhez ért. Finom, hűvös bőre volt. Annabell ráemelte szemét. Luca elkapta a kezét és lesütötte a szemeit.

-Élnézést kisasszony....csak ezt oda akartam adni. 

Luca odaadta a zsebkendőt a lánynak, aki csillogó szemekkel fogadta az ajándékot.

-Mielőtt menne. Megkérdezhetem a nevét?

-A nevem Annabell.

Luca nézte a távolodó lány alakját és mintha a bokrokból figyelték volna. Megrázta a fejét és visszament a faluba. De magában megígérte, hogy hamarosan visszatér csak, hogy újra láthassa a lányt. Annabell a kendőt nézegette. Annyira egyszerű és olcsó volt, de mégis melengette a szívét az ajándék. Tudta jól, hogy a fiúnak sokba kerülhetett ez az ajándék, ezért őrizni és vigyázni fog rá. A farkasok jeleztek neki. Ideje visszamenni. Ethan is köztük volt. Mikor odaért hozzájuk az öreg alfa rámorgott. Óvta a lányt és megrémült amikor látta, hogy az erdő peremén van egy idegen fiúval. Hat farkas kísérte vissza a házhoz, ahonnét Rosa rontott ki.

-Te lány mégis hol jártál?! Halálra aggódtunk érted!  Mi az ott a kezedben? Mi ez az illat rajtad? Várjunk csak?! Ez annak a fiúnak az illata! Annabeel Wolfblood, mégis mit tettél?!

Rosa szóáradat megfájdította a lány fejét. Csak az új élményre akart gondolni, nem akarta hogy ezt Rosa anyáskodó viselkedése elrontsa.

-Rosa...éhes vagyok. Nem beszélhetnénk meg ezt később?

Rosa látta, hogy a lánnyal van valami, ezért jobbnak látta úgy tenni ahogy kérte.

-Rendben. Ethan, kedvesem. Elkészítenéd az ebédet?

Rosa férje átváltozott emberi alakjába. Egy csupa izom férfi. Rémisztő arccal, hatalmas heggel. Nem zavartatta magát pucérsága miatt. Megborzolta úrnője haját, felsétált kedveséhez és orcán csókolta.

-Persze.

Annabell és Rosa egymást bámulták, majd a kislány felsietett a lépcsőn és megölelte nevelőnőjét.

-Szeretlek Rosa.

-Én is kincsem...én is.

Annabell és a  többiek asztalhoz ültek és megebédeltek. Az est hamar eljött és az ő gondolatai csak Luca körül forogtak. A kendőt nézegette, hajtogatta, majd lerakta az ágya melletti komódra és lefeküdt aludni. Már éppen mély álomba merült volna, amikor éles fájdalmat érzett a hasánál. Annyira hirtelen jött a hasi görcs, hogy fájdalmában felkiáltott. A lámpát gyorsan felkacsolta és kitakarta magát.A hófehér lepedője vérben ázott. Annyira megrémült, hogy ismét felsikított. Az ajtaja kivágódott. Rosa és még három női farkas rontott be a szobájába. A ház zengett az emberek sietős lépteitől.

-Mi történt Ann?

A lány nem tudott válaszolni mert ismét fájdalomhullám rázta a testét.

-Havi ciklusa van.

Rosa döbbenten nézte az ágyban vonagló lányt. A kis boszorka akkorát sikított, hogy az ablakok kitörtek és a lány tükre összetört, a szoba falai pedig megrepedtek.

-Segítsetek lefogni Mary. Sofi hozz teát...a legerősebbet.

A két nő lefogta vergődő lányt, akinek már földöntúli kiáltásai voltak. Féltek...féltek a lánytól, tudták hogy nem ura a hatalmának és most hogy megjött az első havi baja...irányíthatatlanná lett az ereje. Rosanak a legfájdalmasabb volt. Szeretett kislánya szenved és nem tud rajta segíteni. Az ereje letaglózta még sosem érzett ilyet. Az ajtóban Ethan jelent meg négy férfival.

-Mégis mi történik itt?!

-Havibaja van. Az új ereje kitört belőle.

Rosanak kiabálni kellett, hogy mindenki hallja a hangját, ugyanis Annabell sikolya nagyon hangos volt. Kintről mennydörgések hallatszódtak. Villámok cikáztak az égen.

-Ha nem csillapítjuk, elpusztít mindent.

-Ezt én is tudom Ethan!

Sofi megjött egy bögre gyógyteával.

-Gyertek fogjátok le! Meg kell vele itatni a teát.

A férfiak bejöttek a szobába. Mindenki érezte a vér illatát, a mágia nyomasztó erejét. A bennük rejlő vadállat kiakart törni, de a mágia nem engedte, hogy átváltozzanak, ezért emberi erőkkel kellett lefogni a kicsi lányt. Rosa próbálta beleönteni az italt a lány szájába, de nem sikerült. A szobába fagyökerek másztak be a szobába.

-Siess !

Ethan próbálta siettetni feleségét, de nem sikerült. Jack az egyik lefogó egyike volt. Helyet cserélt az alfa nősténnyel. Neki se sikerült beletuszkolnia a teát. Jacknek volt egy ötlete. Szájába vette a keserű italt, majd a kislány szájához érintette az övét. Szájból szájába adta a teát. Mire elfogyott minden, a kis boszorka lázas állapotba került, de már nem kiabált és a mágiahullám is abbamaradt. 

-Szép munka Jack.

-Köszönöm, uram.

Borzalmas volt látni az úrnőjüket saját vérében ázva. Ott akkor megfogadták, hogy megfogják védeni a lányt. Rosa, az erős Rosa elbőgte magát.

-Oh úrnőm! 

A kicsi lány testét magához ölelte és simogatta annak izzadt haját.

-Erősnek kell lenned Rosa! Menj fürdesd meg, mi addig kitakarítunk.

Rosa engedelmeskedett férje utasításainak. Felkapta Annabellt és a két nősténnyel együtt elvitték a fürdőszobába. Hideg vízzel mosdatták. Annabell forró testének jól esett a hideg, de a görcsöktől nyöszörögve dőlt nevelőanyjának. Rosa nyugtató szavakat mondott a lánynak, aki ájultan feküdt. Mind a három nő sírt. Még sosem láttak ilyet, pedig aztán nem egy boszorkát szolgáltak. Annabell különleges volt és nem tudtak ezzel mit kezdeni. Mire felkelt a nap, Annabell a tiszta ágyában feküdt továbbra is lázas állapotban. Egy hitég feküdt az ágyban. A nők tisztogatták. A férfiak etették. A szobába csak emberi alakba léphettek be, Annabell ereje nem engedte hogy farkasalakba tartózkodjanak körülötte. A kis boszorka eszméletlenül feküdt mozdulatlanul, egészen a nyolcadik napig.