Vonyítók háza

13

A farkasok félve lapultak meg a bokrokba, a nagy természetfeletti változásra a házban tartózkodók is átalakultak, majd az erdőbe rohantak. Annabell haragja elmúlt, helyette a végtelen szomorúság marta szívét. Nem akarta elveszíteni a fiút...bármit megtenne érte.  Homlokon csókolta a sápadt fiút és egy ősi nyelven kezdett el mondani. Egy közembernek olyannak tűnhetett mint egy ima vagy egy vers, de a farkasok tudták, hogy a lány szavaival sötét erőket mozgat meg. Az erdőben szél támadt és a boszorka körül táncolt. A hold már felkelt és beragyogta őket. Ahogy a szavak erővé váltak, támadták őt és Luca testét. Luca teste elkezdett gyógyulni, a testén lévő vér visszaáramlott a testébe, de míg a fiú gyógyult addig Annabell szenvedett. Vágások jelentek meg a testén, szemei teljesen vörösen izzottak, fogai borotvaélessé váltak, körmei megnőttek és kiélesedtek. Szemein vízszintes vonalba hatalmas vágások keletkeztek, amiből vér folyt, így úgy nézett ki mintha véres lenne a könnye. Hatalmas fájdalmai voltak, de nem hagyta abba a szavalást. Amikor kiejtette az utolsó szót abban a pillanatban Luca kinyitotta a szemeit. A fiú megrémült. Minden hirtelen kiélesedett. De nem is ez ijesztette meg a legjobban, hanem inkább a fölé tornyosuló női alak. Luca kigurult a boszorka öléből és hátrálni kezdett. Annabellnek mindene fájd, de nem fogható ahhoz amikor meglátta a fiú rémült tekintetét.

-Luca...

Rekedt suttogó hangjára Luca megremegett és a földön kúszva hátrált.

-Szörnyeteg!

Amint kiejtette a szitokszót azzal a lendülettel talpra állt és elszaladt. Annabellnek annyira fájt a fiú szava, hogy ledermedt. Ott ült a lány a fűben kinyújtott kézzel és most már ténylegesen véres könnyeket hullajtva. Az erdőben ismét szél támadt. A fűben lévő levelek Annabell teste körül táncoltak, de a lány ebből semmit nem fogott fel. Rosa pont akkor érkezett férjével, amikor a fiú elszaladt. Odaakart menni a lányhoz, de az ösztöne nem engedte, farkas énje üzent neki, hogy még valami készülőben van. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi fog történni. Amikor Rosa tett előre egy habozó lépést, abban a pillanatban mindenkinek nyilvánvalóvá vált. Annabell teste nem mozdult, a szél pedig hamut söpört feléjük. Annabell teste hamuvá foszlott. 

-NEEEEE!!!!

Rosa oda akart menni, de Ethan félig ember alakba visszafogta. Mindketten sírtak. Az erdő lakói gyászoltak. Annabell csukott szemmel ült a fűben...már nem lélegzett...már nem érzett fájdalmat. A boszorka teste lassan teljesen eltűnt, ahogy a szél elfújta sérült testét.