Kookie szultána

15.rész - Van,hogy az élet...

Kookie szemszöge

Minden körülöttem olyan csendes. Mintha lelkem és testem szét válnának egymástól. Olyan sötét van és hideg. Lebegek a semmiben. Vajon van értelme,hogy visszatérjek az életbe? Woohyuk...

                                                              

Jin és Jimin megérkeztek a kórházba. A mentősök igyekeztek mihamarabb bevinni a sérült Woohyuk-ot a műtőterembe. Nem reagált semmire. Az ápolók lekapták róla vér áztatta fehér ingét és próbálták kiütni,hogy a szíve újra verjen.  Azalatt a váróteremben Jin kávét vitt Jiminnek és reménykedtek,hogy minden rendbe fog jönni. 2 órával később jött hozzájuk egy orvos. Az arca mindent elárult.  

-Sajnálom srácok a barátotok sok vért vesztet és kevés volt az idő. Mi mindent megpróbáltunk.

Jimin két kezébe temette arcát és Jinre hajtotta fejét. Jin szorosan átölelte és tűrte a benne emésztődő fájdalmat. Könnyei patakban zuhogtak neki. Nem szólt egy szót se.  Kezével Jimin hajába túrt és próbálta vigasztalni.

Kookie egy fényre lett figyelmes a sötétben lassan afelé közeledett és meglátta,hogy az nem lehet más mint Woohyuk.

-Woohyuk! 

Rohant hozzá ahogy csak bírt de mintha lába ólomból lettek volna. Woohyuk egy kedves mosolyt küldött neki a távolból majd lassan közeledett hozzá.

-Semmi baj van időnk bőven. 

Mintha szavai és az arckifejezése éles ellentétei lettek volna egymásnak. Az erőltetett mosoly mögött lassacskán megtört a jég és apró könnycseppek potyogtak le a semmibe.

-Mi a baj?  "kérdezte Kookie"

-Semmi. "Felelte rá kedvesen Woohyuk" ígérj meg nekem valamit .

Kookie erősen figyelt rá közben szorosan fogta a kezét neki.

- Én ha már nem is élhetek tovább, de kérlek élj helyettem is és vigyázz a srácokra. És... Akit a legjobb barátodnak hiszel ne bízz benne mert ő áll minden mögött. Rád még vár egy utolsó küldetés mielőtt elkezdődhetne az igazi életed. Én ott leszek veled.

Kookie reszketett. Mintha minden ami valaha is számára fontos volt neki egyszerre tépnék ki belőle. 

Woohyuk hátra pillantott már várták.

-Itt az idő! Mennem kell. Ég veled

Kookie utánna kiabált "Ne menj el! Kérlek ne! "

-Következő életemben megkereslek. Szeretlek.

Woohyuk örökre eltűnt. Kookie azután felébredt a kómából. Első gondolata Woohyukra szegeződött. Ahogy a lába megérintette a talajt, szaladott ki a kórteremből. A hideg a lábából a gerincén keresztül egészen a feje tetejéig érte. Nem tudta elfogadni,hogy talán akkor láthatta őt utoljára. A folyosón szembe jött vele egy ápoló, maszkkal az arcán. Egy  ágyat tolt maga előtt, rajta egy fehér lepellel letakart személy. kookie ahogy meglátta tudta,hogy csak is ő lehet az. Lábai nem bírták megtartani testét és összeroskadt. 

-Meghalt. " Felszínre törtek az érzelmei és a folyosó közepén, üvöltve kezdett el sírni"

Jin és Jimin meglátták,hogy Kookie végre felébredt és gyorsan oda szaladtak,hogy segítsenek neki. 

-Meghalt! "Üvöltötte egyfolytában és csak zokogott tovább"

Jin, Jimin és Kookie aznap együtt virrasztottak váróteremben és gyászoltak egy barátot, egy testvért, egy szeretőt. 

                                                        

Sziasztok! Hát igen..visszatértem egy hosszú kihagyás után. Bocsi,hogy most ezt a részt ilyen szomorúra írtam meg. De most ezt így éreztem,hogy ennek így kell lennie és ki kellett írnom magamból. Mert mostanság én se vagyok annyira toppon. De semmibaj  eső nélkül nem lehet szivárvány.