Kookie szultána

12.rész - Menjünk vissza!

Miután búcsút vett az osztálytársától, lassan kikecmergett a padjából, vett egy nagy levegőt és kimozgatta fáradt végtagját. -Vége van ennek a napnak végre valahára. Felkapta hátizsákját és szépen kisétált a teremből.

Ahogy sétált az iskola folyosóin eszébe jutott,hogy a hétvégén be kell menni a kórházba vérvételre HoSeok-hoz és egy utolsó vizsgálatra időpontot kérni  Dr. Namjoon-nál. Miközben gondolatai teljesen kizökkentették a valóéletből, véletlenül nekiütközött Tae és Suga tanár úrba.-Oh elnézést kérek véletlen volt."Mondta zavarodottan".  Kookie illedelmesen meghajolt előttük közben észre vette,hogy egy másodperccel ezelőtt a két tanár szorosan fogták egymás kezét. Ez gyanút keltett benne. -Semmiség kérlek egyenesedj ki!" Nyugtatta Tae."-Suga ő a te tanítványod ugye? "Suga rábólintott. A haja kicsit a szemébe ment amitől még menőbbnek tűnt  a hideg tekintetével együtt. "-Igen. Nagyon tehetséges egy gyerek. Talán egy szép napon még Idol is lehet belőle ha sokat gyakorol és kitartóan küzd. Szívesen megnézném a Tv-ben.

Erre a két tanár egyszerre elmosolyodott. Kookie megrázta a haját és elviharzott a két tanár között. A folyosó végén jobbra bekanyarodott és ott meg is állt. Nem ment tovább hanem, csendben figyelte a lakkozott cipőknek a kopogását a frissen felmosott mozaikos kövön. Egyszerre csak minden elnémult. Ezt a némaságot egy perccel, egy ajtónak a nyikorgása törte meg.  Kookie levette a cipőjét és zoknisan visszafordult és a két tanár után ment. A folyosón vissza felé menet nyomottan érezte magát a pislákoló lámpák alatt amibe csak a lélek járt hálni úgy égtek mivel a sulinak nem volt arra pénze,hogy kicserélje az izzókat. Egyszer csak hangokra lett figyelmes a 218-as tanteremből. Oda ment, óvatosan kinyitotta az ajtót és bekukucskált. -Ez a két tanár. Na erre most kíváncsi leszek.Tudom,hogy kik vagytok valójában előttem  nem játszhatjátok meg magatokat.

- V, szakítsunk.

-De miért? Én ezt nem értem. Azt hittem,hogy boldog vagy velem.

-Az is vagyok! De ...

-De mi?!

Suga oda ment V-hez megfogta mindkét kezét, majd ráült a tanári asztalra.

-Itt nem tudok veled kiteljesülni. Ha itt vagyok, boldogtalan vagyok; Elítélnek csak azért mert beleszerettem egy férfibe.Ez olyan nagy bűn? Mond mit csináljak? Folyton vissza kell fojtanom maga és az érzéseim amikor veled vagyok nehogy meglássanak úgy bennünket; Nem lehetek az aki igazán vagyok. Másnak kell mutatnom magam,hogy elfogadhassanak. És lassan már nem tudom,hogy ki is vagyok igazán. Ezért! "Ekkor Sugának kicsordultak a könnyei"Tudod te voltál az én hősöm amikor kimentettél" onnan" és elvittél "oda" ahol csak te meg én voltunk.Ezt köszönöm neked.

-Én ezt nem hagyom! Nem tudok nélküled élni. Szeretlek! Ilyen könnyedén nem tudsz megszabadulni tőlem kis mafla!

V, megrántotta Suga kezét majd szorosan magához ölelte és nem hagyta,hogy elszökjék onnan. Lágyan a hajába túrt és szájon csókolta. Suga domináns létére nem bírt kiszabadulni V lágy varázsos csókjából. Hiába is akart nem tudott; Így inkább hagyta most kivételesen  V-nek had kerekedjen felé. Suga csók közben átfonta két karját V derekán aminek V nagyon örült.

-Menjünk vissza."Kérte Suga, V-t."

-Oda?

-Oda

-Őrültség.

-Meglehet."Nevette el magát Suga."

V és Suga összekulcsolt kézzel oda sétáltak az ablakhoz. Mélyen egymásszemébe néztek, majd kiugrottak és egy fényes villanás következtében köddé váltak. Kookie berohant a terembe és kinézett az ablakon.-Eltűntek! De mégis hova? Hirtelen elkezdett szédülni és ezután filmszakadás következett.