Kookie szultána

9.rész - Újra együtt? "2.felvonás"

Woohyuk szemszöge.

Jungkook olyan aranyos én meg egy akkora idióta vagyok,hogy az már fáj. Igaz nem vagyunk igazi testvérek de mégis jobban kellett volna vigyáznom rá. Csak most jöttem rá,hogy mennyre szükségem van rá. Ideges vagyok; Még sosem voltam férfival. Nővel is csak nagyon ritkán. Mi történhetett vele míg én nem voltam mellette? Fáj a szívem,hogy nem én lehettem neki az első de akkor még nem is gondoltam,hogy ez az érzés ami itt lapul bennem az fontos lehet. Ha nem is az első de a legjobb szeretővé akarok válni.

Itt vagyunk ebben a hatalmas szobában. Nagy a csend mindenütt. Csak három lépésnyire van tőlem. A szemei csak úgy szikráznak; Az arca kissé kipirosodott ... még a füle szélei is ki van pirosodva. Aranyos. Elfordította a fejét;Nem néz rám... szégyenli magát előttem.Megteszem felé azt a három lépést. Mintha életem mérföld kövei lennének azok amik lezárják azokat az éveket amiket nélküle éltem le.

Mögötte állok. Érzem testének kellemes illatát. Derekát lassan csúsztatva kezeimmel átfonom és apránként szorosan magamhoz húzom. Érzem a szapora szívverését. Erre a férfiasságom is reagál. Lassan oda bújok a nyakához és apró csókokkal halmozom el. Oda lent meg érzem,hogy a merevedésem egyre jobban duzzad. Mikor Jungkook a csókjaimra szaporábban kapkodja a levegőt arra megrándul a kemény tagom. Jungkook is észre vette már,hogy valami bökdösi az alfelét. Jaj nekem nem bírom már tovább...

Kookie szemszöge.

A szívem majd kiesik a helyéről. Érzem a derekamon bátyám... az az ... Woohyuk hatalmas karjait ahogy átkarolnak engem. Olyan forró a teste szinte már éget. Valami bökdös oda lent. Talán rám izgult? Ilyen gyorsan? Csókolja a nyakamon... ez de jó érzés. Ezzel már a csúcsig is elvinne.

Lassan megfordulok. Fől nézek és látom,hogy Woohyuk nedves haja belelóg a gyönyörű arcába. Kezemmel eltűröm neki és látom szemén,hogy nem bír tovább várni. Most rögtön akar engem. Nyakánál átkarolom őt és magam felé húzom.  Ajkán csókolom ő meg viszonozza. Továbbra sem enged el. Lábamnál fogva felkap engem és a falhoz nyom. Jobb kezével a falat, bal kezével meg a jobb lábamat megmarkolja. Nyelvével intenzíven kényezteti a párnácskáimat.  Hogy ő se maradjon kényeztetés nélkül eljátszok az alsó ajkával. Érzem,hogy valami folyik a nyakamon. Ez a kettőnk édes nedve. Még akarom ízlelni Woohyuk csókját. Még...Még...Még...

-Jungkook...Jungkook...Jungkook... nővér szóljon az orvosnak!

-Igen is!

-Jungkook...Jungkook!

-Hmmm Mi mi az??? Mi történt? Woohyuk? Hát te meg?

-Felkeltél végre? Jó sokáig kómában voltál. Jól érzed magad?

-Woohyuk megjött a doki.(nővér)

-Végre...

-Hogyan???

-Üdvözlöm az én nevem Dr. Namjoon. Én vagyok a kezelő orvosa. Ő itt a segéd asszisztensem Hoseok nővér.

-Tessék?

-Kérem nyugodjon meg ön 3 napig kómában volt mert egy autó figyelmetlenség miatt elütötte.

-Hogyan? De én...

-Semmi de! Mikor vihetem a testvéremet?

-Amint megérkeztek a vizsgálatok eredményei.

-Értem. Köszi doki.

-Nincs mit. Az ön sérülése,hogy van.

-Már jobban. Köszönöm.

-Akkor én megyek is... Hoseok nővér jöjjön kérem.

Kookie szemszöge.

Tehát igaz. Ez csak álom volt. De akkor mi volt az ami köztünk történt Woohyuk-al? És a többiek? úgy néztek ki mint  RM és J-hope. Mi történik már megint?