Kookie szultána

1.rész-Légy 6-dik feleségem!

Kookie szemszöge.

Ez is ugyan olyan nap mint a többi. A reggeli nyüzsgés, veszekedés; A véget nem érő munka azután ebédszünet,bevásárlás és a családi vacsora ami nem is nevezhető vacsorának,se családnak. Hmmm mikor lesz ennek vége?

Szombat.

Kookie-nak szabija volt és,hogy ne unalomban töltse el azt a kevéske kis idejét az anyja megint tett róla,hogy legyen mit csinálnia. A városban nagy leárazások voltak de Kookie anyja megint másnapos volt a sok piától ezért neki kellett a bevásárlást elvégeznie. Kookie ahogy sétálgatott a szűk utcákban egyszer csak meghallott egy régi ismerősen csengő dallamot. Kookie mit sem törődvén az anyja szavaival a dallam irányába ment. Ahogy egyre hangosabban hallotta, annál inkább kíváncsi lett. A szíve csak úgy kalapált és vakon követte a hangot. Kookie eltévedt és egy számára ismeretlen negyedben találta magát ahol nagy volt a nyüzsgés és a hangzavar.  Az emberek meg mintha nem is Koreaiak lettek volna. Kookie vissza akart menni de ahogy megfordult, az út ami erre a helyre vezette egyszerre csak eltűnt és egy fal állt  helyén. Kookie nem értette ,hogy történhetett mindez. Vállát vonta majd haladt az árral tovább.

Gondolta magában.

-Biztos csak álmodom. Igen de ha már ebbe a szituációba keveredtem, had élvezzem ki amíg lehet. Itt minden olyan kelleme és nyugalmas.  

Bátran tett egy nagy lépést és beljebb merészkedett az ismeretlenbe.

-Hmmm fura. Koreában az utak nem homokosok ennyire és a nap is olyan erősen süt. Fúú pedig mára szeles időt mondtak. Mi van ezekkel az emberekkel,hogy turbánt viselnek? Na mindegy. Viszont az eladók olyan szép importált termékeket árulnak,hogy nem bírok ellen állni,hogy meg ne nézhessem. Gyönyörűek!

Kookie egy narancs árus gyümölcseire esett a választása. A narancsok olyan szép és illatosak voltak,hogy fogott egyet és ott helyben hámozni kezdte. Az árus észrevette majd ráüvöltött.

-Hé hölgyem! Maga mégis mit csinál? Most nézze mit csinált. Fizesse meg a narancsnak az árát.

Kookie-nak leesett az álla amin az árus mondott mondott neki. Hogy lehetett valaki ennyire figyelmetlen? Ezt totálisan nem értette. Tiszta vörös volt a feje a dühtől. 

-Hölgyem? ?Már bocsánat de én férfi vagyok! Hol hagyta a szemüvegét?

Az árus csak ámult és bámult. 

-Ön férfi tetszik lenni? Hisz önnek olyan lágy nőies vonásaik vannak. Felelt rá csodálkozva és közben vakarta azt a nagy turbános fejét.

-Nőies? Na adok én neked! ...

Kookie olyan dühös lett erre,hogy leállt vitatkozni az árussal. Majdnem verekedésbe torkollott amikor megjelent a palota őrség. Kookiet elvitték a palotába, ahol a szultán lakott. -A szultán majd eldönti éljél vagy haljál meg. Szólalt meg az őr.

- RM szultán szolgálatra jelent kezem!

-Oké, oké na mond mi a szitu? Vágta rá RM

-Felség! Elfogtunk egy tolvajt aki ....bla..bla..bla

Miközben az őr mondta a szokásos szövegét, közben RM Kookiet nézte,hogy milyen szépséges. Kookie majd felrobbant dühében, de RM-nek nagyon is tetszett a lángoló tekintete, a szép vonásai. Ez teljesen elvarázsolta.

-Elég a szövegelésből! Felkiált RM.

-Bocsáss meg nekem felség. Hajtotta a fejét az őr.

-Na jó húzz el innen! Négy szem közt beszélnem kell ezzel a tolvajjal. 

-Ahogy óhajtja felség.

-Mindenki! Senkit se akarok itt látni.

Erre a palota összes személyzete ki ment a teremből. Kookie meg csak nézett körbe,hogy mi történik itt. A terem üressé vált.Csak Kookie és RM maradtak. Minden túlságosan csendes volt. Kookiet kirázta még a hideg is. Nem tudta,hogy most mi lesz csak a padlót bámulta és próbálta tisztán látni a dolgokat de hiába. Minden kiábrándítónak tűnt.

-Gyere közelebb. Szólt erényes hangon RM, Kookie-hoz.

Kookie lebilincselt kezekkel lassan előre tépdesett. RM arcáról nem lehetett leolvasni,hogy jelen pillanatban mire is gondolhatott.

Kookie közvetlenül ott állt RM elött.

-Félsz tőlem? Kérdezte RM.

-Nem. Felet rá Kookie.

-Tetszel nekem. RM erre elmosolyodott. 

Kookie nem tudta mire vélni RM szavait, így inkább csöndben maradt.

RM szemszöge

Olyan szép arca van ennek a srácnak nem is értem,hogy tudok érzelmeket táplálni egy hozzá fajta személyhez. Hisz alig ismerem de viszont a szeme teljesen megbabonáz. Azok a barna érzéki szemek. Igen! Ő lesz az akire még vártam! A 6-dik ágyas. Kíváncsi leszek,hogy a többiek hogyan fognak rá reagálni. Úgy megakarom érinteni a testét. Érezni akarom a bőrének az illatát.

-Van egy ajánlatom a számodra de előbb hadd halljam a neved.  

-Az én nevem Jungkook. De hívhatsz Kookie-nak is ha az  neked jobban tetszik.

Rendben Kookie. Az én nevem Rap monster szultán de kérlek mellőzzük a formalitásokat. Rendben?

-Oké ha neked így jó?

-Íme az ajánlatom. Légy a 6-dik feleségem és megkímélem az életed.

-Tessék? De hát miért?

-Hogy,hogy miért? Nálunk ez teljesen normális ha egy férfi az ágyasunk illetve a feleségünk.

Kookie szemszöge. 

Hogy képes ilyet mondani? Ez váratlanul ért engem. Félek tőle. Viszont ha jobban bele gondolok. Gazdag. Jó a kéglije. És az életemet is meghagyja a seggemért cserébe. Hmmm még ha jobban meg is nézem tetszik az a tojás formájú feje és a dós ajkai. Szívesen megkóstolnám. Meg még máshol is. Jesszusom miket beszélek? Térj észhez! Ha eljátszom a nehezen kaphatót akkor hátha még jobban közelebb kerülhetek hozzá és enyém lehet itt minden. De most még az egyszer engedelmes leszek. Utána kezdődhet a játék.

-Legyen! Leszek a feleséged.

-Nagyszerű! Bemutatlak a többieknek.

-Hogyan? A többieknek?

Kookie mikor meglátta leendő vetélytársait kissé aggódni kezdett. 

"De hisz ezek mind férfiak." 

-Kookie, bemutatom neked Sugát, Jimint, V-t, Jint és JHopet. Srácok viseljétek jól a gondját.

-Meglesz!  Mondták mind elégedett mosollyal. 

Kookie rettegett még a gondolatától is,hogy velük éljen.Nem tetszett neki ahogy rá néztek. Olyan veszélyes az aurájuk.

Kookie szemszöge. 

Úristen. Vajon mi fog rám várni? Mibe keveredtem. De ami a legfontosabb hogyan fogok ebből egyáltalán kimászni?