Murdered by H. E. S. - Larry Stylinson Befejezett -

Dalok és pirulák

- Köszi, tényleg sokat jelent, hogy elhoztad.- vette el tőlem a szatyrot Cassandra, amiben a házamban felejtett szoknyája volt.

- Semmiség.- legyintettem- Barátok maradtunk, emlékszel?- mosolyogtam rá kedvesen és talán most először nem azért, mert tudtam, hogy paparazzik lehetnek a környéken.

- Igen, Louis.- bólintott- De így lesz jobb mind a kettőnknek.

- Abban biztos vagyok.- helyeseltem kijelentését- Valamikor biztosan összefutunk valahol, híres vagy.

- Ezt úgy mondod, mintha te egy kukás lennél.- halkan felnevettem. A humora volt az egyetlen, ami valaha kicsit is úgy éreztette velem, hogy tényleg egy pár vagyunk. Egyébként mindig csak szenvedtem, de most vége van- Akkor majd valamikor. Szia, Lou.

- Szia, Cass.- intettem neki, majd hátat fordítottam. Egyenesen haza megyek, szeretnék kicsit pihenni.

Fárasztó nap. Reggel már a stúdióban kezdtem, hátha sikerül kicsit haladnom a legújabb dalommal, de fogalmazzunk úgy, hogy nem fuldoklom a sok ihletben. A szakításról kellene írnom? Én egyáltalán nem érezném helyesnek, mert akármennyire is szívtelenül hangzik, sosem szerettem Cassandra-t jobban, mint barátot. Ez a négy éve vele sokkal inkább hasonlított egy szerződésre, mintsem szerelemre. Persze a kamerák előtt voltak csókok, de sem azok, sem az együttléteink nem voltak nekem különlegesek. És biztos vagyok benne, hogy valahol mélyen ezt ő is érezte, csak sosem jegyezte meg. Így megy ez. Ha két ember híres, akkor máris együtt kell lenniük, mindenki arcába tolva a tökéletes kapcsolatukat. Ettől akartam távol maradni már az elejétől kezdve, de Lily, a menedzserem ragaszkodott a Cassandra-val való kapcsolatomhoz. Pár éve futott be, mint modell, de már most világszínvonalú. Nem értem miért kellene nekem felkapott nőkkel randiznom. Vagy egyáltalán miért kellene nőkkel? A saját nemem mindig is jobban vonzott, de ahogyan egyszer az egyik rettentően kedves ismerősöm mondta: senki sem kíváncsi a buzikra.

Los Angeles egyik nyugisabb részén élek, kertvárosban van a kétemeletes házam. Sokak szerint lehetne nagyobb is, de így is annyira hatalmasnak találom a saját otthonom, hogy van olyan szoba, amelyikben csak egy szekrény van és semmi más. Több mint negyven millióan követnek a közösségiken és sokszor rendesen meglepem magamat ezzel. Fejben néha még mindig az az öt évvel ez előtti tinédzser vagyok, aki a szobájában játszik valami értelmetlen videójátékkal. Ez a gyerek felem sosem fog belőlem elveszni, ebben biztos vagyok.
Bezártam magam mögött az ajtómat és letettem a kulcsomat a bejárat mellett lévő kis szekrényre. Lehet csinálok egy teát, aztán leülök a teraszra megnézni a naplementét. Általában ez a programom mikor van egy kis időm. Lehet ez az egész monológom úgy hangzik, mintha nem élvezném az engem körül vevő nyüzsgést. Ez egyáltalán nem igaz, a rajongóimat pedig egyenesen imádom. Csak sokszor fárasztón tud lenni az is, ami a rivaldafény mögött van.

Mielőtt még a teafőzőhöz léphettem volna, a mobilom csörögni kezdett. Mikor megláttam, hogy ki keres, egyből elmosolyodtam és jobb lett a kedvem.

- Szia, na mi a helyzet?- vettem fel, a vonal túlsó végéről pedig a jól megszokott vidám hang fogadott.

- Szia, Lou, képzeld!- kezdett egyből mesélni- Kitaláltam egy fantasztikus új receptet, amit holnap szeretnék már felvinni az étlapra, de nincsen tesztközönségem.

- Most azonnal gyere át, cica.- feleltem egyből, mire felnevetett.

- Isten vagy, bébi!- hálálkodott, majd bontotta a hívást.

Mielőtt valaki még félreértené a flörtöt. Hannah, a legjobb barátnőm hívott az előbb, akivel történetesen általános óta ismerjük egymást és minden hülyeségben egymás pártját fogjuk. Ő az egyetlen aki tudja, hogy a fiúkhoz vonzódom. Mikor előbújtam neki hét évvel ez előtt, ha lehet, akkor még szorosabb lett a kapcsolatunk. LA egyik legmenőbb éttermének a főszakácsa, valami mesterien főz. Néhány interjúnkban hallhatóak az előbb elhangzott becézések, még merészebb dolgok is, a rajongók pedig egyszerűen megvesznek ettől. Valaki szerint mennyire édes pár lennénk, még valakik elég féltékenyek. Viszont Hannah és én tudjuk mi van közöttünk, és csak ez a lényeg.