Széllel szemben

59. fejezet - Új élet születik

Hosszú órák teltek el, már a nap is felkelt, Eleni már három kávén is túl volt, és türelmetlenségében SMS-ben is tudatta Beccával, hogy itt várakozik kint, és drukkol, miközben remélte, hogy a mobilja barátnője közelében van, de semmi visszajelzést nem kapott. Dr. Greenwoodot is csak egy pillanatra látta elsuhanni a folyosón, amikor éppen bóbiskolás után riadtan ébredt a bőrkanapén.

Még mindig ő volt az egyetlen, aki a váróteremben ült. Mintha senki más nem akart volna szülni, és nagyon úgy tűnt, hogy Ivánék rajta kívül nem is szóltak senkinek, de nem volt jó egyedül várakozni. Már bánta, hogy nem ment be Beccához, hogy vele legyen, akkor legalább látná, hogy éppen mi történik, de így csak a teljes bizonytalanság maradt számára.

Reggel nyolckor a nővérek is váltották egymást, így Mary nővér, akit valószínűleg sikerült az őrületbe kergetnie, immár elindulhatott hazafelé, és helyét, egy idősebb, de szikár alkatú nővér vette át, akinek láttán Eleni vissza is hőkölt, mert feltűzött fekete haja erőteljes szigorúságot kölcsönzött az arcának. Emma nővér, azonban kinézetét meghazudtoló módon, kedves tekintettel nézett a pult előtt hirtelen megjelenő Elenire.

– Tudok segíteni valamiben? – érdeklődött a nővér, látva Eleni határozatlanságát.

– Iiigen – hebegett megilletődve Eleni karikás szemekkel. – Már régóta itt vagyok, és nem tudok semmit a barátnőmről, aki már órák óta a szülőszobán van. Segítene nekem, kérem? Aggódom érte – nézett szinte könyörögve a nővérre.

Emma nővér megkérdezte a nevét, amire Eleni készségesen válaszolt, majd türelmet kérve ott hagyta őt, és elindult a belső helyiségek irányába, majd eltűnt az Idegeneknek belépni tilos feliratú személyzeti ajtó mögött.

Hosszú percek teltek el, mire visszajött.

– Még tart a szülés. Első baba. Nem kell aggódni, de szóltam, hogy itt van, és azt üzenték, minden rendben van – nyugtatta, megsimogatva Eleni karját közben.

– Akkor Becca jól van?

– Nézze, Mrs. Somarov fáradt, de ez érthető. A szülés már csak ilyen, de a férje mellette van. Nyugodjon meg, ha meg lesz a baba azonnal üzennek, ezt megígérték. Próbáljon meg pihenni vagy menjen le a kávézónkban, finom péksütemény is van, megreggelizhet. Biztos nem evett még ma semmit – javasolta anyáskodva Emma nővér.

– Köszönnöm, de nem vagyok éhes. Inkább gombóc van a gyomromban. Kávét pedig már ittam eleget. Ha még egyet megiszom, félek, engem is ápolni kell majd – felelte Eleni lemondón, majd visszaindult a váróterembe, hogy elfoglalja újra helyét a bőrkanapén. Unalmában, és hogy elterelje figyelmét elővette telefonját. Volt két nem fogadott hívása Roberttől, és egy üzenete Mersétől.

Szeretlek! – írta Merse már egy órája. Eleni elmosolyodott, de nem válaszolt neki semmit, majd az ablakhoz ment és felhívta Robertet. A férfi két csörgés után már fel is vette.

– Jó hallani a hangod – mondta Robert, miután Eleni beleszólt a telefonba. – Megszületett már? – tért rögtön a lényegre Robert.

– Honnan tudod? – kérdezte meglepődve Eleni a férfit.

– Küldött Iván egy üzenetet, de csak most keltem fel – felelte még álmos hangon Robert, hangosan bele is ásítva a telefonba.

– Még semmi – felelte Eleni szomorúan. – Tudod, első szülés. Azt mondják, ez normális ilyenkor. Várni kell – magyarázta, ismételve azt, amit eddig a nővérektől ő is hallott.

– Ha meglesz, hívjál azonnal. Gratulálni akarok Ivánéknak! – kérte határozott hangon Robert.

– Persze, persze, mindenféleképpen – ígérte Eleni. – De szerintem Iván biztosan személyesen fogja elmondani neked.