Széllel szemben

30. fejezet - A tervek

– Most mit csináljak? – kérdezte idegesen barátnőjét Eleni, amikor hazaérve azonnal felhívta, és beszámolt neki arról, ami az iskolában történt, kihangsúlyozva, amit Islától tudott meg.

– Ezen ne csodálkozz – felelte Becca, miután végig hallgatta Eleni panaszáradatát. – Ez nem ellened irányul, hiszen nem tudják, hogy Mersének van valakije. Nem kellene titkolóznotok. Nincs ebben semmi különös. Csak ismételni tudom önmagam Eleni. Lazulj, lazulj és lazulj.

– De nem tudok! – kiáltotta szinte Eleni, miközben a sírás fojtogatta.

– Akkor el fogod veszíteni! Ha megint neki támadsz és féltékenységi jelenetet rendezel, a végén menekülni fog előled – oktatta Becca féltőn.

– Neked könnyű, te mindig tudtál bánni a férfiakkal! – válaszolta hisztérikusan Eleni.

– Ne gondold! Nekem csak abban volt szerencsém, ha azt egyáltalán szerencsének lehet nevezni, hogy egyik pasimnál sem éreztem, hogy ő az igazi. Csak ezért tudtam lazán kezelni, de látod Ivánnal már más. Bennem is van félelem, hogy elveszíthetem, pedig ő már megkérte a kezem, de még így is, csak uralkodom magamon.

– Nem is tudom. Roberttel is ilyen voltam? Őszintén... – gondolkodott hangosan Eleni átrágva a hallottakat.

– Igen, drága. Ilyen – válaszolta Becca anyáskodón. – Hidd el, ő is sokat tűrt neked. Nem voltál egyszerű eset akkor sem. Talán emlékszel még rá, hogy egy partin lelocsoltad pezsgővel az emeletről, mert éppen más nővel beszélgetett. Nos, az sem volt egy normális reakció, valljuk be!

Eleni erre elnevette magát. Igen, tudta miről beszél Becca. Az az este emlékezetes volt, bár azzal védte magát utána, hogy kicsit több pezsgőt ivott a kelleténél... Nem volt büszke magára másnap, de Robert is megtanulta ott, hogy nem flörtölgethet mással, főleg nem a jelenlétében.

– Legalább szeretett...

– Miért? Merse is szeret nem?

– De, azt hiszem...

– Akkor? Mi a gond? Szerintem, magad sem tudod. De, és most ne sértődj meg. Őszinte leszek. Úgy gondolom, veled van a probléma, mert néha bekattansz, mint most is például, holott egyébként, egy normális nő lennél  – nevette el magát Becca, ami átragadt Elenire is, majd ismét elkomolyodott.

– Olyan jó lenne, ha itt lennél... – sóhajtotta bele a telefonba. Itt nincs senki, akivel ezt megbeszélhetném.

– Mondtam neked, hogy költözz vissza! Jövőre, Merse úgy is visszamegy az egyetemre. Nincs miért maradnod, nem? Az élet, a karrier, itt vár rád. Újrakezdhetnél mindent. Nem kellene óraadóként leélned az életed, amikor újra festhetnél. 

– Talán... Lehet, hogy jobb lesz, valóban, ha itt hagyom Birdstone-t. Mark visszament már? – váltott témát.

Rebecca megepődött Mark nevét hallván.

– Tudsz róla? – kérdezte végül.

– Emma mondta, mikor eljöttem.

– Igen, itt van a városban. Tegnap érkezett, úgy tudom. Iván épp csak futólag említette ma reggel, de nem voltam benne biztos, hogy akarod tudni.

– Annyira nem zavar már, főleg így, hogy elmúlt minden érzésem Robert iránt – tisztázta jelenlegi álláspontját unokaöccsével kapcsolatban Eleni.

– Ennek örülök. Jó lenne, ha minden visszatérhetne végre a régi kerékvágásba. Mármint úgy értem...

– Tudom, hogy érted... Nem kell többé titkolóznotok előttem – jelentette ki Eleni, Becca további mentegetőzését megelőzve.