A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Első fejezet👑

Igor pov.
A tanítóm a királyságom pontos földrajzát magyarázta miközben egy térképre mutogatott már vagy két teljes órája, nekem azonban máshol járt a fejem. Két csodaszép kerek fertályon, amiknek a szintén csodaszép tulajdonosa épp az egyik képkeretet tisztogatta. Amikor meglátta, hogy figyelem mosolyogva elpirult. Az én nevem III. Igor Ferdinánd Froland és én vagyok Mainlad trónörököse. Akiről pedig beszélek, a szolgálom Vladimir. Még gyermekként került a kastélyhoz, mint szolgáló. Bevallom már akkor megfogott a természetfeletti szépsége és a szelíd lelke. Legutóbb le akartam csapni egy pókot, de nem engedte. Ő egyben az egyetlen, aki nem a fenséges herceg ként bánik velem, hanem vele egyenlő ember ként. Gyerekkoromban barátok, mostmár szerelmesek vagyunk. Csak vele vagyok hajlandó megosztani az ágyamat és a testemet. A szüzességünk már kamaszkorunkban odaveszett és erről az egész palota tud, de a nép ostoba pletykának tartja. Őt folyton óvva intik, nehogy baj legyen belőle, engem pedig a szüleim figyelmeztetgetnek, hogy ne menjek vele túl messzire mert ez mély foltot fog hagyni a becsületemen.
–Felség! – jut el a fülemhez a tanító hangja.
– Tessék? — kérdeztem unottan. Látszott az öregen, hogy majd megpukkad mérgében, amiért nem neki szentelem minden figyelmemet. Pár perc múlva szerencsére vége lett az órámnak és a vén trotty kiment. Én ekkor felálltam és hátulról átölelve megragadtam a kedvesemet és a kezeimet vándor útra engedve faltam a nyakát.
– Igor...nappal van....– nyöszörögte.
– Kicsit sem érdekel! Kellett neked lehajolni, azért a gyertyatartóért. Most ki sem tudlak verni a fejemből, se téged, se ezt a gyönyörű, formás, kerek, kemény feneket. - markoltam rá az említett testrészre mire sikkantot egyet, mint egy kölyökkutya. Úgy imádom, amikor ilyen kis érzékennyé válik. Érzem, ahogy libabőrös lett a bőre és lent is kezd éledezni a tagja. Berángattam a függöny mögé és lerántottam róla a fehér ingjét.
– Igor, ez a könyvtár...bárki bejöhet...– motyogta aggódva.
– Nem érdekel! Most engem csak te érdekelsz! – mondtam és megcsókoltam, hogy ne tudjon ellenkezni szavakkal.