A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Tizennegyedik fejezet👑

Oliver pov.
Éreztem ahogy a lelkem elhagyja a testemet, már nem is érzem a testemet, lebegek. Nincs alattam semmi, nem hallok semmit sem, ilyen lehet az űr. Hirtelen azonban valaki megérinti a vállamat. Amikor pedig megfordultam magammal néztem farkasszemet. Pontosan tudtam, hogy ki ő.
– Vladimir?
– Szia, Oliver.
– De...ezt én nem értem. – hebegtem összezavarodva.
– Te én vagyok. Én pedig te. A testünk is közös. – mondta mire nekem minden leesett. Viszont, ha most mind a ketten itt vagyunk, akkor a testünk még él és csak egyikünk mehet vissza.
– Vladimir! Neked kell visszamenned, Igor téged szeret. Én csak azt akarom, hogy boldog legyen! – sóhajtottam fel.
— Tudom Oliver! Én szintúgy ezt akarom, ezért fogsz te visszamenni. – mondta komolyan rám nézve.
– De...de te vagy az, akit szeret! – néztem rá felvont szemöldökkel.
– Nem Oliver. Igor téged is szeret, csak azzal a buta fejével nem hajlandó beismerni, mert a makacsságával hozzám köti magát. –felelte szemforgatva.
– De... – már könnyeztem. Nem akartam elhinni, amit mondd. Igor annyira szereti őt, hogy kis híján szívrohamot kapott, amikor megtudta, hogy elment. Ezt onnan tudom, mert Doki elmondta nekem.
– Oliver, nekünk csak a nevünk más. Te pontosan ugyanaz a személy vagy akibe Igor beleszeretett. Most is ott van a tested mellett és könyörög, hogy ébredj fel.
– Akkor miért bántott? - már sírtam, mire lágyan magához ölelt. Jólesett az ölelése.
– Azt megbánta. Önszántaból sosem bántana senkit. Ezt te is tudod. Nem csak azért volt kedves veled, mert külsőre hasonlítunk. Ő egy rejtélyes, bonyolult személy, de ha szeret valakit, akkor mindent megtesz, hogy azt a valakit megvédje. Neked kell visszamenned, de előtte mutatok neked pár apróságot. – mondta mosolyogva és megfogva a kezemet húzni kezdett maga után. Emlékeket láttam, az ő emlekeit. A legtöbbjük Igorral kapcsolatos volt. Elképesztő, hogy milyen erős volt a szerelmük. Vajon Igor engem is képes lett volna így szeretni, ha Vladimir nincs?
– Készen állsz? – kérdezte szemembe nézve.
– Mire? – kérdeztem értetlenül pillogva.
– Hogy visszamenj.
– Jobb lenne, ha te mennél vissza. Ha itt maradok te visszamehetsz és akkor Igor boldog lesz. Én szeretem őt, sajnálom, de szeretem. Nekem az ő boldogsága többet ér, mint bármi más a földön. Ha velem nem lehet boldog elfogadom, kérlek menj vissza te! – mondtam komolyan.
– Itt maradnál? Csak azért, hogy Igor boldog legyen? – kérdezte döbbenten.
– Te talán nem?
– Én is a boldogságát akarom, ezért kérem, hogy te menj vissza, de az én emlékeimmel együtt. Te a részem vagy, Oliver. A nevünk nem számít, Igor szert mindkettőnket. De Vladimir már rég eltűnt, a nevünk mostantól Oliver. – mondta és ekkor egy hatalmas fény villant, majd zuhanni kezdtem. Hirtelen ismét éreztem a testemet magam körül.