A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Második fejezet👑

Vladimir pov.
Igor olyan perceket ad nekem, amiket semmi pénzért nem adnék senki másnak. Árva voltam, az utcán éltem, aztán behoztak a palotába, mondván jó leszek szolgálónak. Mindenki kedves volt hozzám és segítettek nekem, de egyik nap, amikor a kertésznek segítettem a rózsát vágni a kertben, egy labda repült a fejemnek és  rózsbokorban kötöttem ki. Nagyon sírtam, mivel a tüskék mindenhol összekarcoltak, de egy kéz megragadta az enyémet és felsegített a bokorból. Azonnal megnyugvás járt át és amikor felnéztem, egy magas, fekete hajú kisfiú állt felettem. A kertész illendően köszöntötte, ekkor tudtam meg, hogy ő itt a trónörökös herceg. Egész nap arra kért, hogy játszak vele. Így barátok lettünk, majd ahogy múltak az évek, ez a barátság szerelemmé nőtte ki magát.
Az előbbi kis akciója is arra utal, hogy törődik velem. Minden egyes szenvedélyes éjszakánk alatt éreztem magamon a törődését és az aggodalmát, hogy esetleg fájdalmat okoz nekem, de nem tette. Sohasem tette.
– Mondd ki újra! – hajolt fölém az izmos, meztelen testével, míg tekintete kérlelő volt.
– Megint? – kérdeztem kuncogva.
– Hallani akarom! Kérlek! – simította kezét az arcomra, mire megadóan sóhajtottam fel.
– Szeretlek.
– Még egyszer!
– Szeretlek! - ismételtem mosolyogva, ő pedig lecsapott az ajkamra s megcsokólt. Viszonoztam a csókot, miközben hajába túrtam, azonban elhúzodtam ajkától. – Most mondd te is! –kértem pirulva.
– Szeretlek! – mondta lágy mosollyal az arcán, és átölelve az izmos mellkasához szorított, aztán  beleszippantott a hajamba. Szerette ezt csinálni. Azt mondja, hogy rózsa illatom van.
– Bár örökké így lehetnénk. – sóhajtottam fel és hozzá bújtam.
– Hogy érted ezt, virágszálam? – kérdezte arcomat simogatva.
– Te trónörökös vagy, én pedig szolga. Nincs közös jövőnk. – mondtam szomorkásan.
– Ugyan, virágszálam! Tudom, hogy lehetetlennek tűnik, de megoldjuk valahogy. Senkit sem fogok soha úgy szeretni mint téged! – felelte komolyan, s egy homlok puszit adott. – Te vagy a mindenem.
– Nekem pedig te a mindenség. Fáj a gondolat, hogy esetleg más ölel téged, más csókol téged. Annyira szeretlek! – bújtam jobban hozzá, mintha ő belé  akarnék belebújni. Semmi esélye, hogy örökké együtt legyünk, de amíg lehet, addig vele akarok lenni. Mert ha az életembe is kerül, én sosem fogok mást szeretni. Hű maradok az én hercegemhez, bármi áron. Bízom az angyalokban odafent és remélem segíteni fognak nekünk.