A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Negyedik fejezet👑

Vladimir pov.
Igor mindent elmondott és már értettem, hogy miért lett ennyire mérges. Hozzá bújtam és próbaltam megnyugtatni, nem tesz jót az egészségének, ha sokat idegeskedik. Csecsemő kora óta valami baj van a szívével. Az orvosok a mai napig probálkoznak mindenféle technikával és úgy tűnik működik.
– Nagyon fáj? – simít a nyakamra, ahol még mindig ott piroslik a harapásnyoma.
– Nem, nem fáj! Te, hogy vagy? Nem fájt a mellkasod? – kérdeztem aggódva.
– Annyira nem voltam dühös, ha a harag végezni tudna velem, te mindig ott lennél ellenszernek. Jobb vagy, mint bármilyen orvosság. Szeretlek. –  puszilt homlokon, majd magához szorított.
– De egy valamiben igazuk van. – motyogtam.
– Miben? – nézett rám kérdően, mire kibújtam az öleléséből és magamra vettem egy inget. Mert meztelenül feküdtünk eddig.
– Nekünk nincs jövőnk! Egy nap, remélem minél később, de le kell mondanod rólam. Nem hagyhatom, hogy bajba kerülj miattam. Így tudnod kell, hogy ha te nem, akkor én fogok végezni a kapcsolatunkkal. –  mondtam megtörten, mire egy percig dermedten nézett rám, aztán felállt és hozzám lépve, az egyik kezével a derekamra simított, a másikkal pedig az arcomat cirógatta. Egy pillanatra lehunytam a szememet, mert jólesett az érintése. Vissza ránéztem.
- Tudom, hogy eljön az a nap, pontosan tudom, de kérlek! Amíg el jön, addig is szeressük egymást. Ne beszeljünk arról a napról. Had szeresselek, amíg tudlak. De válaszolj! Azért beszélsz ennyit arról a napról, mert...
– Félek tőle! Nem akarom, hogy eljöjjön! – fakadok sírva és a mellkasába fúrom az arcomat. Szorosan magához ölel és csendben várja, hogy kisírjam magam. Kezével az állam alá nyúlva felemelte a fejemet, és finoman megcsókolt.

***

Másnap reggel a királynő elhívott magával, hogy segítsek a vadászház körül Mr. Jones-nak, szegény már idős és hamarosan nyugdíjba megy. Megálltunk és a kiralynő előtt kiszálltam a hintóból. Amint leszálltam egy erős rúgást éreztem meg a hátamon, majd a fejem a földnek csapódott.
– Tedd a dolgod! – hallottam a királynő hangját majd elment. Fejemet fogva néztem fel és Mr. Termin állt felettem, a királyi vadász. Kicsit szédültem, így jobbnak láttam ülve maradni. Egy ruhazsepivel töröltem le a vért fejemről. Szerencsére csak felsértette egy kő.
– Mr. Termin...
– Ne beszélj hozzám, kérlek! Így is elég nehéz ez nekem! – húzta fel a fegyvert. Hevesen dobogó szívvel és értetlenül néztem rá. Felemelte a puskát és rám célzott. Ijedten húzódtam hátrébb. Mit akar tenni?
– Mr. Termin...kérem! –  sikítottam kétségbeesetten, amikor jobban nekem szegezte a fegyverét.  Összeszorítottam a szememet, így már csak a lövés hangját hallottam.