A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Huszonkettedik fejezet👑

Oliver pov.
Jól sejtettem, hogy bajba fogok kerülni, amiért szabadon engedtem a lovat és ezzel egy csomó pénzt elvettem tőlük. Ezért megkínoztak. A nyakamra kötelet kötöttek és addig folytogattak, amíg az ájulás szélére nem kerültem, majd ekkor elengedtek és kezdték előlről az egészet. Thomas próbált segíteni, de őt is visszafogták.
– Te piszkos kis szuka! Remélem megtanultad a magadét! Már rég el kellett volna földelnünk téged valahol, hogy a férgek rágják szét a hulládat. — mondta a vezetőjük majd a kötelet a nyakamon egy oszlophoz kötötte, hogy ne tudjak mozogni. Nehezen próbáltam a tüdőmbe juttatni a levegőt, de nem ment. Érzetem, hogy az erőm lassan feladja és a szívem is egyre lassabban dobogott. Ekkor azonban nagy ricsaj hallatszott. Lovasok jöttek, nagyon homályosan láttam így nem tudtam, hogy pontosan mi történik, de azt tudtam, hogy Thomas most mellettem van és próbalja levenni a nyakamról a kötelet, ami nem nagyon sikerül neki.
– Oliver! – hallom meg a hangját. Az ő hangja, amit minden áldott nap hiányoltam. Ekkor a kötél eltűnt a nyakamról és egy karba estem. A kar az ő illatát árasztotta és amikor felemelt a hideg, sáros földről ismét elöntött az a meleg, kellemes érzés, biztonságban voltam.
– Igor... – a hangom alig volt hallható. Még egy elenfántnak is halk, ő mégis meghallotta.
– Drágám! Ne félj, haza megyünk, nem lesz semmi baj! — suttogta miközben egy csókot nyomott a fejemre. Levette a hátáról a köpenyt és gondosan betakart, majd átmenetileg àtadott az egyik katonának, amíg felszállt a lóra és ismét a karjaiba vett engem.
— Orion? – már ennyiből felismertem a táltos ment, aki visszahozta hozzám a szerelmemet.
— Igen, kicsim, ő az. Ő hozott ide, hozzád! Hamarosan ő is visszatérhet a szerelmehez. Istenem, de örülök, hogy megvagy. — hallottam a hangján, hogy sírni fog ezért csak a nyakába hajtottam a fejem és az illatát magamba szippantva elaludtam, habár azt hiszem inkább elájultam, de most végre bekés lesz az álmom.