A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Harmadik fejezet👑

Igor pov.
Leültem ebédelni a szüleimmel, akiken látszott, hogy mindjárt mondani fognak valami nagyon komolyat.
– Fiam! Valamiről beszélnünk kell veled! – és apám már kezdi is.  Letettem az evőeszközöm és figyelmesen ránéztem.
– Tessék?
– Anyáddal beszélgettünk és úgy véljük, hogy ideje lenne felnőnöd.
– Hm? — bámultam rá értetlenül.
– Apád arra céloz, hogy jó lenne, ha felhagynál ezzel a butasággal. Egy darabig még tűrtük, hogy szórakozol és szolgálóval hemperegsz, de úgy véljük már kiszórakoztad magad! Elég idős vagy a házassághoz. Vladimir pedig, amúgy sem egy játék, nem? – kérdezte anyám, mintha arról beszélne, hogy tegyem el a játékaimat egy dobozba. Meresztett szemmel bámultam rá.
– Ezt nem gondoljátok komolyan, ugye? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Fiam, értem, hogy ez nehéz, hisz' mielőtt megismertem anyádat én is szórakoztam egy kicsit, de aztán felnőttem.
– Én nem erről beszélek! Szeretem Vladimirt! Senkire sem fogom lecserélni! - ordítottam dühösen, de ők csak felnevettek, mintha vicceltem volna.
– Szereted? De fiam, kérlek, ez már nevetséges! Az csak egy szolga!
– De én szeretem! Teljes szívemből és akár fogadhattok is rá, hogy senkit se választanék helyette! Nem veszek el mást! Nem kényszeríthettek! - üvöltöttem és elhagytam az étkezőt.
Egyenesen a szobámba mentem, ahol a drágám segített egy szobalánynak felmosni. Kizavartam a lányt és magamhoz szorítva Vladimirt megcsókoltam őt. Most erre volt szükségem, hogy lenyugodjak.
– Igor, mi a... – nem figyeltem rá. Csak tovább csókoltam és nem figyeltem, hogy hova nyúlok. Teljesen elborult az agyam. Akkor tértem magamhoz mikor ráharapott az alsó ajkamra. Aztán hátrált tőlem pár lépést. Ez végre magamhoz térített és láthattam, hogy lehúztam félig az ingjét és a nyakán erős szívások vannak, vérző harapásokkal. Mennyire lehettem dühös? Mint a villám odarohantam hozzá és átöleltem.
– Istenem, virágszálam! Annyira sajnálom!
– Mi ütött beléd? – kérdezte aggódva, és kicsit félve bújt hozzám.
– A szüleim, majd elmondom, kérlek ne haragudj! Nem akartalak bántani! – öleltem szipogva. Annyira felhúzott a szüleim hülyesége, hogy képes lettem volna megerőszakolni őt. Szorosan vontam magamhoz és finoman megcsókoltam a fejét. Visszahúzta a vállára a ruhadarabot és leült az ágyra.
– Elmondod akkor, hogy mi a baj?
– A szüleim...