Igor szerelmes lesz szolgálójába, de szülei ellenzik ezt, ezért elküldik a fiút és titokban felbérelnek valakit, hogy ölje meg. Igornak azt mondják, hogy baleset törtent, de egy év múltán Igor felismeri kedvesét, mint a leendő menyasszonya, a szoszé...
Igor pov. Megláttam Vladim... Oliver alakját a kapuban és, ahogy mosolyogva jön felem egy csillogó, kék ruhában.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
– Felség? – hajolt meg, de felálltam és óvatosan megérintve a karját megállítottam. – Nézd! Én... Lehet, hogy herceg vagyok, de már a férjed is, tegezzük egymást! Kérlek ülj le! – Mutattam a szökőkút szélére, ahova egy pokróc volt leterítve. Leültünk és beszélgetni kezdtünk. – Az ott egy Törökrózsa a hajadban? – Igen, édesapád, királyi apósom adta nekem. – Az álhatatosság virága, éjszakára elhervad, de reggelre újra szirmot bont. – már a haját birizgáltam, mire elpirulva kuncogott egyet. – Igen, a király mesélte. Mesélt Vladimirról is. – mondta mire hirtelen megdermedten és elengedtem a haját. – Igazán? Mit mondott róla? Hogy csak egy ágyas volt, hogy csak egy szolga akivel a fia hempergett? Mielőtt Vladimir eltűnt, azt mondta nőljek fel és szakítsak vele! Ha mocskolni meri az emlékét én... – már ökölbe szorult a kezem és látszott, hogy dühkirohanásom lesz, de hirtelen éles fájdalom hasított a mellkasomba. Oliver riadtan próbalt segíteni és elkísért az orvosig. Ott az orvos azonnal gyógyszert adott és a fémlapokkal kúrált. – Mondtam, hogy ha túl sokat idegeskedsz, akkor túl magasra szökik a vérnyomásod. – dorgált a doki. Születésem óta ő kezel engem így már olyan mintha a nagybátyám lenne. – Szóval...szív problémáid vannak? – kérdezte Oliver az ujjait tördelve. – Egész pontosan a szívbillentyű nem működik rendesen, nem megfelelő a vérkeringés és e miatt Igor szervezete sem a legjobb. – magyarazta a doki. – Oliver, ez itt doki. Doki, ő itt a... – Tudom! Az újdonsült hercegné, igazad volt, a megváltásig olyan, mint a kis Vladimir, az úr irgalmazzon a lelkének, bárhol is van. –mondta a doki. – Jól látom, hogy közel álltok egymáshoz? – kérdezte kíváncsian. – Azóta én kezelem, hogy megszületett! Az egyetlen gyerek akit láttam közelről felnőni, szóval, olyan mintha az unokaöcsém lenne ez a tökfej. – borzolta össze a hajamat, mire Oliver felnevetett. Majd odajött hozzám és megfogta a kezemet. A szemeiben aggódást láttam és egy kevés félelmet is. Talán erről korábban szólnom kellett volna neki.
