A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Tizennyolcadik fejezet👑

Igor pov.
Kettesben vágtattunk az erdei ösvényen. Ahhoz képest, hogy még sose ült lovon, Oliver nagyon ügyes volt. Egy kicsit megálltunk a hóban és leszálltunk a lovainkról.
– Jó móka? – kérdeztem kíváncsian.
– Imádom! Tavasszal ki lovagolhatnánk az erdőbe. Megnézhetnénk a madarakat! Persze...nem muszáj. – hajtotta le a fejét mire felemeltem az állásnál fogva a fejét és megcsókoltam.
– Amikor csak akarod, drágám. — a "drágám" megnevezésre elpirult és halkan felkuncogott.
– Tovább megyünk? - kérdezte, mire bólintottam egyet, és vissza felszálltunk a lovakra.

Oliver pov.
Felszálltunk a lovakra és vágtattunk tovább, de hirtelen az ösvény, amire tévedtünk olyan ismerős lett. A fejem lüktetni kezdett és hangokat kezdtem hallani, távoli hangokat.  "Ne! Kérem ne tegye!" A hang egyre csak erősödött és a fejem is egyre nehezebb lett. Hirtelen éreztem, hogy a testem feladja és elnyel a sötétség.
Arra ébredtem, hogy a hóban fekszem és Igor aggódó arca van fölöttem.
– Oliver! Hála istennek! – sóhajtott fel megkönnyebbülten.
— Mi történt? — kérdeztem miközben a mellkasára támasztva a kezemet lassan felültem.
– Leestel Fallada hátáról és elájultál. Hála istennek a lábad kicsúszott a kengyelből és Fallada lelassított mikor érezte, hogy esel. – mondta és felsegített, de azonnal elszédültem és ha nincs Igor, hogy megkapaszkodjak a vállában, el is esek.
— Inkább pihenj még egy kicsit, mert...jézusom, te teljesen átfagytál! Azonnal haza megyünk. – mondta és már épp fel akart tenni Orionra, de megállítottam.
— Ha most nem ülök vissza Falladára, akkor sosem fogok. Ne aggódj, jól vagyok...achu! – tüsszentettem egyet. Segített felülnöm a lóra és ő is felült Orionra, de ragaszkodott hozzá, hogy fogja a kantárt, amíg én kapaszkodok a nyeregbe.

***

Otthon azonnal takaróba bugyolált és forró teával itatott, majd leült mellém.
– Amikor láttam, hogy leesel úgy megijedtem. Féltem, hogy megsérülsz vagy... – itt az ajkába harapott. Megfordultam és hozzábújtam.
— Ne félj, nincs semmi bajom. — ahogy felnéztem a szemeink találkoztak és Igor azonnal birtokaba vette az ajkamat. Ez a csók most más volt, vággyal és szenvedéllyel volt átitatva. Arra eszméltem, hogy a ruhám a vállam alatt van és Igor föltöttem tornyosult.
– Abbahagyjuk itt? – kérdezte az arcomat simogatva.
– Fázok. Melegíst fel. – suttogtam az ajkára és biztosra vettem, hogy ez volt a sípszó nála.