A királyfi menyasszonya (Befejezett)

👑Epilógus👑

"6 évvel később"

Igor pov.

Mosolyogva néztem ahogy a családom előttem üget az erdőben.
– Vladimir! Lassítsatok! –  szólt rá az elől lovagoló fiunkra, aki nem igazán akarta visszafogni a lovát.
– De anyu! Holdfénnyel már futni akarunk! – nézett vissza a fiunk, de anyja figyelmeztető arcat látva inkább lelassított.
— Ne felj, csillagom! Fogunk még vágtázni. – ügetett mellé Oliver és megsimogatta a fejét. Én is melléjük csapódtam és együtt haladtunk tovább. Útközben láttunk néhány favágót, akik a szekerükre pakolták a kivágott fát. Amikor észrevettek minket mélyen meghajoltak előttünk.
– Igor király! – hajolt meg a favágó. A felesége és a kislánya ekkor jött meg és ők is meghajoltak.
– Oliver felség? Vladimir herceg?
– Üdv néktek! Ez a fa már télire lesz? – kérdeztem mire a favágó bólintott egyet.
– Igen, felség. – amikor végeztem a tárgyalással tovább indultunk és Vladimir kedvéért hazáig vágtattunk. A lovainkat bevitték az istállóba és előkészítették a vacsoránkat.
Kereken négy éve koronáztak királlyá, mikor is szegény apám úgy vélte ideje lemondania. Már békésen éli az idős emberek életét a vadászházban és minden héten meglátogatjuk őt.
Már ősz vége volt így estére begyújtottak nekünk a kandallóba és egymáshoz bújva élveztük a meleget az ágyban. Vladimir, Oliveren feküdt és a nyakába hajtva a fejét hallgatta az esti mesét.
– ... A herceg pedig megtalálta a haza vezető utat és amikor megérkeztek feleségül vette a szép hercegnőt. Majd boldogan éltek amíg meg nem haltak. – puszilta meg a már alvó kisgyerek fejét. Csak néztem őket, az én gyönyörű családomat. Egy meseszép, tisztaszívű feleség és egy édes, tündéri kisgyerek. Nincs is ennél tökéletesebb a világon, mint ők.
– Oliver!
– Igen?
– Tudod...amikor összeházasodtunk semmiben sem hittem. A boldogságban, a szerelemben, sőt, a békében sem, de aztán...nem is tudom, hogy mikor, de tényleg belédszerettem és ma már úgy érzem a lelkem teljesen békére lelt. Ez a mi törtenetünk. Szeretlek. – suttogtam, majd egy lágy csókot nyomtam a szájára.
– Én is szeretlek, de abba a történetbe majd kell még egy szereplő.
– Még egy szereplő? – kérdeztem értetlenül mire a hasára mutatott.
– Ez komoly? – kérdeztem szélesen vigyorogva.
– Igen. Doki szerint egy hónapos. – mosolygott mire ismét megcsókoltam őt.

Vége.