SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

1.

*Arnold szemszöge*

Napom megint unalmasan telt. Ugyanazok a tantárgyak, gyengeelméjű osztálytársak, akik egész nap rongálják az agysejtjeimet és deprimálnak. És ott van ő is. A legprimitívebb mindközül; Antai-Kelemen Ádám, akiért minden lány odavan az iskolában. És aki ma belém ütközött.

*Pár órával ezelőtt*

Éppen a gépekkel teli terem felé vettem az irányt, ahol az informatikaórát szokás tartani. Azon töprengtem,hogy vajon Reni sikeresen beért-e. Remélem nem valahol bújja a könyveit, hiszen vagy már 10 perce elkezdődött az óra. Persze, én mint mindig, kések.

Mikor beléptem az ajtón, nem foglalkozva a tanár szidásaival, megláttam a lányt, aki szokatlanul kipirult arccal ült a készüléke előtt. Kíváncsian ültem le. Majd az óra végeztével kikérdezem.

Míg a többiek a számítógép ártalmas fényt kibocsájtó képernyőjére meredtek, én addig természetesen olvastam. Sokkal értelmesebb elfoglaltság.

Az óra végeztével odasétáltam a lány asztalához, aki nagyon izgatottnak látszott.

- Mi történt, Reni? - kérdeztem rosszat sejtve. Sajnos az előérzeteim mindig igazak, természetesen. Ez most sem volt másképp.

- Há-hát... - kezdte dadogva - Cortez me-megölelt.

Teljesen elsápadtam. Hogy tehette?! Ez a félkegyelmű teljesen rossz hatással van rá!

- Először is: háttal nem kezdünk mondatot. Másodszor: Micsoda?! Ez komoly? - kérdeztem elhűlve. Az agyam folyamatosan járt (ez nem meglepő). Olyan féltékenység öntött el, amihez foghatót még sosem éreztem. Biztos, hogy együtt fognak járni. Cortez nem járhat Renivel! Vagyis... RENI nem járhat Cortezzel! Valahogy mást éreztem, amit szerettem volna. Nem Reni érdekelt. De igen! Ez nem jellemző rám, kétségbe voltam esve.

- Arnold, jól vagy? - kérdezte a lány aggódva.

- Igen, Reni, semmi bajom. - nyugtattam meg - De csak annyit mondok; Ő rossz hatással van rád és biztos vagyok benne, hogy csak játszadozik veled. Kerüld el inkább.

Reni csak megrázta a fejét, és mosolygott, amit alapból szépnek találtam volna, de most... ezt nehéz bevallani, de hidegen hagyott. Ezután kiment az ajtón.

A teremben már csak páran maradtak; Andris és Robi, akik éppen befejeztek valamilyen ízléstelen metál zeneszámot és fél perc elteltével kimentek.

Ketten maradtunk Cortezzel. Érdekes érzés kerített hatalmába. Nem tudom leírni, zavarban voltam. Nagyon. Ezt még most sem tudom megérteni, sosem voltam ilyen az életemben. És ez az érzés... Kicsit jó volt. Mintha elmerülnék egy izgalmas könyvben. De... Ez a valóság.

Belenéztem Cortez szemébe, de ő csak egy gúnyos mosolyra húzta a száját. Ez eléggé elkeserített. Na álljon meg a menet! Miért is? Miért keseredtem el? Ezt nem értem, ilyen nem fordult még elő velem. Nem is keseredtem el. Nem, tényleg nem. Nem érdekelt.

- Mi van Neményi? - kérdezte. A hangja csak úgy csepegett a gúnytól.

- Se-semmi - fordultam el. Miért is dadogtam?! Biztos úgy néz rám, mint egy idiótára.

Mivel a helyzet nem volt túl kedvező számomra, kimentem volna az ajtón, ha nem ütközik belém. Mekkora egy primitív barom! Szinte biztos vagyok benne, hogy direkt tette. Éppen szólásra nyitottam a számat, de ő megelőzött;

- Ne most okoskodj, Neményi! Csak hagyjál békén! - vetette oda durván és elhagyta a termet.

Ezt nem hiszem el! Milyen bunkó! Ki bírná ki egy ilyen ember mellett?!

De azok a szemek...

Hali!
Ez egy új könyv, amit strangerthingsssfan -nal és szerencsecsomag19 -cel írunk! Reméljük, tetszeni fognak a további fejezetek!
Köszi, hogy olvastad és ne felejts el csillagozni, ha tetszett! (Julcsi megjegyzése; akkor is, ha nem xD)