Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

1 Fejezet: A Kezdetek

(Először is, egy kis karakter bemutatás: OC karakterem: Crystal a neve, ő egy fiatal nőstény király gepárd, ugye fekete csíkokkal van megáldva, gyémánt kék színű a szeme, az orra meg a tappancsai rózsaszínűek, jó a vadászó és a harc képessége, egy kicsivel gyorsabban fut, mint Fuli, a többit meg megtudjátok a történetben^^. Figyelem! A karaktereim az enyéim, nincs megengedve a használatuk/ellopásuk, maximum engedéllyel, szóval szerzői jogok vannak rajtuk.)

Crystal szemszöge:
Jelenleg futok, mint ahogy azt a mindennapi reggeli edzéseknél is teszem, eddig semmi gond nem is volt, viszont most egy "kicsivel" messzebb futottam mint a megszokott területen, és rátalálok egy élettel teltebb területre, ami kissé meglep, de be is megyek, azt hittem hogy megfognak nézni, de nem, csak úgy mentem közöttük, és nem foglalkoztal velem, ugyan úgy folytatták a hétköznapi életüket mint ahogy azt teszik, ezt kicsit furcsálom is, de csak megyek tovább, és körbe nézek.
"eléggé szép terület...és még mennyi állat! Itt aztán sokat vadászhatok amennyit akarok, és amikor csak akarom."
Mondom magamban, és már el is kezdem tervezgetni az ide költözést, mikor hirtelen megzavarnak. De...most vajon jól látom-e, vagy ténleg én vagyok a hülye, hogy nem messze tőlem jön egy csapat állat, pontosabban egy méhészborz, egy sima gepárd, egy oroszlán, egy kócsag, és egy víziló?!
Lepődők meg a vízilón, nem minden nap látok ilyet életemben, majd rosszalóan nézem őket, mikor is ideérnek.
-Szia! Te ki vagy? És mit keresel itt?
Kérdi tőlem az oroszlán, a többi meg csak kíváncsian figyel minket.
-Szia, Crystal vagyok, egy Nagyon király király gepárd.
Mondom egy kicsit önfényezve magam.
-és hát...éppen futottam...mikor éppen erre a helyre érkeztem, nem mondom, de nagyon is tetszik ez a hely, és ide is fogok költözni.
Mondom mosolyogva.
-szóval..Büszke Birtokra akarsz költözni?
Kérdezi meg tőlem.
-mi a franc az a Büszke Birtok?
Kérdem tőle értetlenül, nem tudom hova tenni a dolgot.
-Büszke Birtokon vagyunk, a helyen, ahol mi élünk, én Kion vagyok, a gepárd meg Fuli, a víziló meg Beshte, a méhészborz Bunga, aki nem mellesleg a legjobb barátom, a kócsag meg Ono, és mi vagyunk így együtt az oroszlán őrség.
Mondja nekem mosolyogva, közben a többiek köszönnek nekem, és én is köszönök nekik.
-mi a franc az a oroszlán őrség??
Kérdem egyre jobban összezavarodva.
-és hogy-hogy oroszlán őrség? Hiszen én csak egy oroszlánt látok benne.
Mondom neki.
-nos...hosszú történet, később elmagyarázom, honnan jöttél?
Kérdi tőlem.
-innen nem messze van az otthonom.
Mondom neki egy komoly mosollyal.
-érteem...körbe vezessünk?
Kérdi tőlem, és én válaszul csak megrázom a fejem.
-Biztos? Nem kéne egyedül járkálnod itt, főleg Zordföl..
Belezavarom a mondandójába.
-igen, biztos, megtudom védeni magam, meg nem nagyon vagyok az a társasági lélek...
Mondom neki, és elindulok egy véletlen irány felé, ott hagyva őket.
Később egy sziklás, kopár, száraz helyre érkezem, amin meg is lepődők, és elindulok tovább, közben nézelődök.

Cheezi szemszöge:
Éppen végzem a szokásos "járőrözést" a területünkön, ami igazából csak annyiból áll, hogy ételt keresek, majd meghallok pár lépést és megérzem azt a ismerős szagot...gepárd van itt, mosolyogva utánna nézek, és meg is látom a király gepárdot, amin nagyon is elcsodálkozom, mert még nem láttam király gepárdot, de hallottam már róluk, de hamar vissza is térek a valóságba, és elnevetem magam.
-Ó, Janjanak ez tetszeni fog!
Mondom mosolyogva, és elindulok főnökömhöz, és hamar oda is érek.
-Janja! Janja!
Kiabálok neki.
-mit akarsz, szőr agyú?
Kérdi tőlem a szokásos módon, amit szeretek tőle hallani.
-nem fogod elhinni mit találtam!
Jelentem ki neki izgatottan.
-mit találtál?
Kérdi tőlem egy kíváncsi arccal.
-egy király gepárdot! És nem messze a területünktől!
Mondom neki egy nagy mosollyal.
-Egy király gepárdot?
Kérdi tőlem meglepődötten.
Én válaszul csak bólintok neki, ő meg csak elneveti magát.
-tökéletes!
Jelenti ki, és folytatja.
-Cheezi, Chungu, Nne, Tano, ti velem jösztök! Megnézzük közelebbről is azt a gepárdot!
Mondja egy gonosz nevetéssel a végén, és mi elmosolyodunk rajta, mert tudjuk mire érti.
-Kövessetek, szőragyúak!
Mondja, és elindul előttünk, majd mi megyünk utánna.

Crystal szemszöge:
Éppen nézelődök, majd meghallok valamit a hátam mögül, megfordulok morogva, és nyugodtan tapasztalom azt, hogy csak egy kisebb állat adta ki, felsóhajtok megnyugodva, majd megfordulok, és ekkor beütött a baj, mert meglátok magam előtt 5 hiénát, de viszont aki legelől áll...az..valamiért olyan helyesnek tűnik...egyből meg is tetszik, és csak úgy állok ott, mint aki egy fa lenne.

Janja szemszöge:
Odaértünk az ismeretlenhez, és annyit látunk hogy hátra fordult, mi meg ezt ki is játszottuk, csöndben oda megyünk nem messze elé, és megfordul...nem mondom szívesen...de valamit megmozgat bennem, meg egy új érzés jön elő bennem, amit életemben most érzek először. Csak úgy nézzük egymást, majd végül Cheezi megtöri a csendet.
-Janja, akkor most megtámadjuk, vagy nem támadjuk?
Kérdi tőlem, én meg fejen csapom magam.
-persze hogy nem támadjuk meg, szőragyú!
Mondom neki.
-kit akartok ti megtámadni?
Kérdezi hirtelen az idegen, olyan gyönyörű a hangja...
-ööm, senkit.
Mondom mosolyogva, és felé indulok.
-te ki vagy?
Kérdezem tőle.
-Crystal vagyok, te?
Kérdi tőlem.
-Janja, ezeknek a vezetője.
Mutatok a hiénáimra, akik a sajátos módjukon be is mutatkoznak.
-Cuki.
Mondja Crystal.
-de....kevesek vagytok....
Folytatja tovább.
-mi?! Miért is?!
Csattanok fel rá.
-először is, nyugodj le, másodszor, simán legyőzlek így titeket, kellene még pár tag.
Mondja higgadtan.
Én csak vicsorgok erre.
-mutasd meg!
Mondom neki.
-szíves örömest!
Mondja, majd csak annyit veszek észre, hogy szépen arcon rúg, és a többiekre esek, akik szintén elesnek.
"wow..Jó erős."
Gondolom magamban.
-erős vagy...nem tagadom...de vajon harcolni is tudsz?
Kérdem tőle, és hirtelen rá támadok, de ő el is húzódik, kirúgja a lábamat alólam, és valahogy a többiekre lök. Én csak nézem hogy mi volt ez, majd annyit veszek észre hogy felmászik a általunk alakult kupac tetejére.
-én nyertem!
Jelenti ki egy nagy mosollyal, egy kicsit elmosolyodok, de vissza is térek a valóságba, és lelököm őt a földre, de ő lábra érkezik azért is, és én meg felállok a többiekkel együtt.
-ahogy látom...az is meg van..remek, van egy kérdésem.
Nézek rá.
-mi lenne az?
Kérdi tőlem.
-lenne kedved rosszalkodni?
-persze, miért ne?
Kérdi mosolyogva.
-Belépsz a klánomba?
Kérdem tőle egy gonosz mosollyal.
Egy kicsit hezitál, és elmosolyodik.
-Belépek.
Mondja azt a egyértelmű igent, és én csak elmosolyodok.
-Remek! Induljunk!
Mondom, és elindulok, majd ők is jönnek utánnam.

(na, itt az első résznek vége, remélem hogy eddig tetszett, és ha igen, akkor olvassátok tovább, holnap jön a kövi rész^^)