MIRACULOUS🐞🐱

Első

𝙼𝚊𝚛𝚒𝚗𝚎𝚝𝚝𝚎 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎:
-„Az igazi ajándék az maga az élet"-mintha Fu mester maga mondaná ezeket a szavakat.De tudom ,hogy Ő már nincs itt,hisz tegnap délelőtt kísértem ki a vonatállomásra!És ha még itt is lenne,nem az éjszaka közepén, hajnali kettőkor a teraszon, vagy mínusz fokokban!
Csak szipogok, és ülök a rózsaszín takarómba burkolózva. Tikki lent a szobámban alszik, és mivel nekem nem jött álom a szememre, kijöttem egy picit levegőzni.
Párizs már alszik, senki sem járkál az utcákon,minden síri csendben van.
-Bárcsak beszélhetnék valakivel a gondolataimról. Valaki olyan kell, aki nem árul el, aki megért, és akivel nevethetek!-mondom magamban, miközben micsordul egy kövér könnycsepp a szememből. Szaporán lélegzem. Már kezdem azt hinni, hogy egy kicsit depis vagyok! Ha de miért is? Aha megvan, én vagyok a talizmánok őrzője! Még csak ez kellett...meg mondta Fu mester, hogy ez lesz, de nem pont akkorra számítottam, hogy ott fog megtörténni.
Végiggondoltam a tegnapot. Mikor Ryukot választottam Szívnyelő ellen...mikor meglátom, hogy nincs Fu mester a parkban...nekidőlök Lukának...megölelem Macskát,akire mindíg számíthatok...aztán Chloé hangja:NEM PARANCSOLSZ NEKEM!...Fu mester összeesik...Kagami megcsókolja Adrient...
Ekkor már nem bírtam, elordítottam magam. Vagyis félig. Halk sikolyt hallattam, aztán a takarómba zokogok. A nyomás túl nagy...
Ekkor megcsörrent a telefonom. Ki a frász ít SMS-t hajnali fél háromkor?
Görcsösen odahajolok a mellettem levő telefonhoz, nyilván hogy megnézzem, ki írt ilyenkor. Ismeretlen szám. Azt írta valaki, jól-e vagyok. Hát persze, hogy nem! Ekkor már lassan pislogok,de ekkor az a valaki megint írt:
-𝙹𝚘́𝚕 𝚟𝚊𝚐𝚢? 𝙽𝚎𝚖 𝚗𝚎́𝚣𝚎𝚕 𝚔𝚒 𝚟𝚊𝚕𝚊𝚖𝚒 𝚟𝚒𝚍𝚊́𝚖𝚗𝚊𝚔, 𝚍𝚎
𝚖𝚒𝚝 𝚔𝚎𝚛𝚎𝚜𝚎𝚕 𝚝𝚎 𝚔𝚒𝚗𝚗 𝚊 𝚝𝚎𝚛𝚊𝚜𝚣𝚘𝚍𝚘𝚗 𝚑𝚊𝚓𝚗𝚊𝚕𝚒 𝚏𝚎́𝚕 𝚑𝚊́𝚛𝚘𝚖𝚔𝚘𝚛???
-𝙺𝚒 𝚟𝚊𝚐𝚢-írom
-𝙽𝚒𝚗𝚌𝚜 𝚖𝚎𝚐 𝚊 𝚜𝚣𝚊́𝚖𝚘𝚖 𝙼𝚊𝚛𝚒𝚗𝚎𝚝𝚝𝚎?
-𝙽𝚊 𝚓𝚘́, 𝚔𝚒 𝚊 𝚏𝚛𝚊́𝚜𝚣 𝚟𝚊𝚐𝚢 𝚝𝚎?-írom újra, mert ezt már nem tudom mire vélni
-𝙼𝚊𝚌𝚜𝚔𝚊 𝚟𝚊𝚐𝚢𝚘𝚔
Szóval Macska most éppen valahonnan engem néz. Elkezdek forgolódni, de ekkor megszólít engem egy ismerős hang.
-Szia!
A hang irányába fordulok.
𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙼𝚊𝚌𝚜𝚔𝚊 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎:
-Szia-köszöntem. Marinettet még soha nem láttam ilyen állapotban. Szemei üvegesek voltak, és most a vidám arca helyett egy boldogtalan, szomorú lányt pillantottam meg.
-Szi-szia- szipogta. Annyira rossz volt így látni a megszokott boldog arca helyett, hogy görcsberándult a gyomrom. Ráadásul még nem is vagyok nagyon hozzászokva ahhoz, hogy éppen egy szomorú kedvű emberrel beszélek, ezért nem tudom,hogy az ilyet hogyan kell kezelni. Ezért csak lehuppantam mellé a földre, és belenézek a gyönyű azúrkék szemeibe, amiket annyira szeretek...de hogy gondolhatok ilyet? Marinette csak egy barát. Én Kagamit szeretem...vagy legalábbis megpróbálom szeretni...
-Jól vagy?-kérdezem egy idő után a lány szemeibe pillantva, de ő nem néz rám, csak a kezében tartott telefonját kocogtatja.