Az akadémia különcei [ Szünetel]

Max titka

Angela szemszöge

Reggel már 6 kor felkeltünk. Igen tünk, Stiles az este itt maradt, de nem kell semmit sem túl gondolni, azért annyira gyorsan nem haladunk. Először én mentem de a fürdőbe és egy kicsit rendbe tettem magam meg átöltöztem.
Mikor visszamentem Stilesszal váltottunk egymást, majd együtt mentünk reggelizni. Vettünk a büfében egy-egy nagy kakaós csigát, majd a padunk felé vettük az irányt. Már a többiek ott voltak. Valahogy sikerült úgy leülniük hogy lányok fiúk egymással szemben. Na mindegy, ez legyen a legkisebb probléma. Órák előtt még beszélgettünk minden átlagos dologról. Csak azokról, mivel Kamilla és Hank nincs beavatva. Mondjuk ők is lehetnének a csapat tagjai, nem hiszem hogy feldobnának minket a többi embernek. És Delilah is megbízik bennük.... De ezt majd később megvitatjuk, ez nem csak rajtam áll.

-Minden rendben?- kérdezte Kamilla tőlem.

- Mi? Persze, csak elgondolkodtam.

Erre Stiles félig aggódó arccal nézett rám, de megnyugtattam hogy nem arról a dologról van szó.

Az órák unalmasak voltak, Mr McCall azt mutatta hogy hogyan kell elemezni egy bizonyítékot, meg hogy mit tegyünk hogyha valaki véletlenül beszennyezi azt.

Az órák után volt egy ebédszünet meg egy óra pihi, majd jött az edzés a bácsikámmal. Ezt kivételesen nem igazán vártam, mivel utána muszáj lesz beavatnom mindenbe és félek a reakciójától. Nagyon látszódhatott rajtam hogy feszült vagyok, mivel Delilah és Stiles is többször odajött hozzám, hogy megnyugtasson, nem lesz semmi baj és ott lesznek mellettem egész végig.
Nem mondom hogy teljesen megnyugodtam, de azért fogjuk rá hogy megkönnyebbültem.
Mondjuk az is jól esett hogy elverhettem Jordant.

-Hogy hogy nem a kis barátoddal edzesz?- kérdezte gúnyosan felszedett állal

- Nem sértésként – fordultam Stileshoz egy pillanatra.– de kell egy jobb ellenfél akit nyugodtan elpüfölhetek.

-Csak lassan boszi, az nem lesz olyan egyszerű!

-Csak ne bízd nagyon el magad!- mondtam majd elkezdtünk verekedni.

Nem szívesen mondom, de azért elég jó a srác. Kb 10 percig legalább küzdöttünk, mire ő majdnem felülkerekedett rajtam, de az utolsó pillanatban megragadtam a karját és átpörgettem. A padlón elég nagyot puffant, amire többen is felfigyeltek, de nem érdekelt. Végre megmutattam neki hogy én vagyok a jobb.

-Nem volt rossz – hangzott Jordan szájából a mondat. Most komolyan megdicsért? Márha ezt lehet annak nevezni.

-Te sem voltál annyira kezdő. A legtöbben alig 2 percig bírják mellettem.- válaszoltam vigyoromat visszatartva.

-Mert ők nem olyan jók mint én!- jegyezte meg, de még mindig a földön feküdt.

–Ja, de még így is legyőztelek.

–Biztos vagy benne? –emelte meg szemöldökét és jobb lábával kigáncsolt, így mellé estem, de gyorsan sikerült le reagálnom, és egy lábas szorítófogásga beszorítanom.

–Igen, nagyon biztos vagyok benne. szóltam vigyorogva, majd elengettem – csak törődj bele hogy egy lány jobb nálad.

– Csak ha a visszavágót is megnyered!– kontrázott de egy percre sem lepődtem meg.

– Ezt vegyem kihívásnak?

– Igen! Veheted.

– Akkor mire vársz? – jeleztem neki a kezemmel hogy most ő kezdheti a támadást.

Megint jó pár percig eltartott míg valamelyikünk nyert. Aki most Jordan volt. Mondjuk a meccs végére szerintem már az egész csoport csak minket figyelt, Stilesékkal egyetemben.