Az akadémia különcei [ Szünetel]

Új erő?

Angela szemszöge

Hétfő van. Az ébresztő hangos zajára keltem. Mikor végre sikerült kitapogatnom az óra kikapcs gombját és elhallgatott az idegesítő pittyegés visszazuhantam az ágyba. Nem tudom, hogy mitől fáradthattam el ennyire. Pár perc ejtőzés múlva végül felültem, és körbe néztem. A szoba másik végében egy kb ugyanannyira kómás, még ébredező Norát láttam.
-jó reggelt- mondtam egy ásítás mellett
-Neked is.

Mikor erőt vettem magamon felállam és kómásan a fürdőszobába támolyogtam. Kicsit megmostam az arcom és a fogamat is megmostam. Kicsit felébresztett. Mikor visszamentem az ágyamhoz, Nora már felöltözott és most ő ment be a mosdóba.

-Készen állsz a mai zh-ra?- hangzott a hangja a fürdő ajtaján keresztül- ha jól emlékszem ma már az új tanár lesz, aki mr Villis helyét vette át.

-Igen, McCall ügynök. És igen, szerintem eleget tanultam rá. Te?

-Fogjuk rá.

Miután mindketten kész lettünk elmentünk reggelizni. Az asztalnál 6 főnek volt hely. Az egyik oldalon ült Miranda, Viktória és Adam. Vele szemben Stiles. Természetesen nekem Mellé kellett leülnöm, Nora pedig mellettem foglalt helyet.
Pár percig némán ettünk, majd miután senki sem akart mondani semmit, végül Viktória törte meg az egyre kínosabb csendet.

-Stiles mesélte hogy ő ismeri az új tanárt és szerinte nem annyira vészes.

-Tényleg?- kérdezte fura érdeklődéssel a hangjában Nora - és honnan?

- Még régebben a városomhoz volt beosztva, meg a legjobb haverom apja.

-Akkor gondolom jól ismered...

-Hát fogjuk rá. De miért érdekel annyira?

-Ó, csak úgy....

Hát igen, ha valaki( főleg Nora) kérdez valakitől valamit, majd csak annyit mond hogy csak úgy, az sose úgy van. Mindig van valami mögötte, de inkább próbálok nem foglalkozni vele.

-Amúgy apropó tanár. Maximus Dupont.... A te neved nem szintén Dupont? Rokonok vagytok talán?- szegezte most a kérdés és tekintetét hozzám.

-De, de igen. Éppenséggel ő a bácsikám.

-Király. Csak majd nehogy kivételezzen veled.-mondta Miranda olyan hangsúllyal, ami kissé rosszul esett. Néha nem értem, hogy ha a női egyenjogúságot próbálják képviselni, miért akadnak ki ha egy másik nő nemű társuk kivételesebb helyzetben van.

-Szerintem pont hogy sokkal szigorúbban fog viselkedni velem, mint veletek.-mondtam végül hogy ne bámuljanak végre.

-Ebben lehet valami.-folytatta Viktória.- mondjuk kíváncsi leszek ki hogy fog teljesíteni a kiképző pályákon, meg az edzőteremben.- ezzel egy az asztal végében ülő fiúkra nézett.

-Csak nem lehet annyira nehéz.- mondta Adam két falat között.

-Igen, bizonyára.-folytatta Stiles.

Én inkább nem mondtam semmit, mivel nekünk otthon van egy, az ittenihez hasonló minipályánk, amin szinte minden héten gyakoroltam, plusz még mikor gimis voltam a bácsikám néha elvitt az akkori kezdő kadétok néhány edzésére és bár néhányat még nekem is sikerült leverni, nem volt egy fáklyás menet....

Miután mindenki megette a reggelijét, én elköszöntem és a teremhez vettem az irányt. Meg volt háromnegyed óra a doga kezdetéhez és még az akartam nézni a jegyzeteim(igaz, szinte mindent tudtam, de mindig biztosra akarok menni).

Már éppen leültem a helyére és elkezdtem lapozgatni a füzetem, olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Nem tévedtem, Stiles állt az ajtóban és nézte ahogy ott ülök és mostmár azt is, hogy őt nézem. Nem is vettem észre, hogy követett volna. Mivel még korán volt, a nap sugarai csak itt ott világitottak be az ablakon keresztül, és az egyik ilyen sugár pont az arcát világította meg úgy, hogy az alapból világosbarna/csokibarna szeme szinte aranylóan ragyogott. Szinte elvesztem benne....de csak szinte. Arra eszméltem, hogy mosolygok. Nagyon remélem, hogy nem az a kislányos mosolyhoz volt hasonló,bár nagyon valószínű hogy de, úgyhogy inkább elforditottam a fejem, mert éreztem hogy kezdek pirulni. Nem tudom hogy Stilesnak ez hogy jött le, de remélem hogy nem vette nagyon rossz néven. Miután leült ő is a helyére utána nem sokkal később jöttek a többiek is. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem kell magyarazkodnom neki. Delilah is megjött el miután leült mellém így kezdte.
-Látom még mindig nem verted ki a fejedből....

Valahogy tudtam hogy kire gondol. Majd vegigfuttattam egy gondolatmenetet a fejemben és így szóltam hozzá

-Netán gondolatolvasó vagy?- miután kimondtam eszméletlen csak rá mekkora egy dinka is vagyok, hogy még fogalmazni sem tudok rendesen, hogy ne legyen a helyzetem a mostaninál is kellemetlenebb.

-Nem, mint mondtam kiolvastam az aurádból.

-Akkor boszorkány vagy?

-Nem, a wicca és a boszorkány teljesen más, de ezt már egyszer elmagyaráztam!- folytatta bosszúsan.

Túl kíváncsi voltam, hogy ne nézzek bele a fejébe, de mikor kipróbáltam az erőm, nem láttam és nem hallottam semmit. Mintha kizárt volna a fejéből. Ez eléggé élesítette a gyanúmat, hogy mégis valamilyen természetfeletti lény.
Közben bejött Mr McCall és így kezdte.

- Üdvözlök mindenkit! Szólítanak nyugodtan mr McCall nak, vagy tanár úrnak ha nagyon akarják. Először is arra szeretnék kérni mindenkit, hogy álljanak fel és egy perces csöndben tisztelegjünk Karl.Villis emléke előtt.

Mindki így is tett. Ahogy láttam az emberek arcát, mindenki kissé letört volt, de senki se lett depressziós amiért egy hozzánk nagyjából közel álló személy elhunyt. Ebben a szakmában annyira megszokott már a halál, mint téma meg mint a munka sajnálatos része, hogy bizony ez sajnos megtörténhet és el kell fogadni, hogy ha nem figyelsz oda eléggé, akár fűbe is haraphatsz, hogy már szinte mindenki hozzászokott és elfogadta.

Az egy perc eltelte után kiosztották a lapokat és megkezdődött a doga írása.
Meglepődtem. Azt hittem hogy nehez kérdések lesznek. Igaz, ez még csak az év eleji első doga, úgyhogy nem is baj ha nem annyira nehéz. Én voltam a második, aki beadta. Jordan sajnos megelőzött. Miután beadtam, ki kellett mennem a teremből, hogy ne zavarjam a többieket. Még egy utolsó pillantást vetettem a szenvedő tekintetekre, majd kimentem.

Leültem egy, a terem ajtajához közeli padra. Balszerencsétlenségemre Jordan mellém ült. Nem tudtam hogy mit akar, de már magától a jelenlététől rosszul lettem.
-Mit akarsz?- kérdeztem gúnyosan.

-Már nyugodtan le sem ülhetek egy padra?– vágta vissza

-Mivel van a környéken még vagy húsz, amúgy teljesen üres pad, szerintem jogos a feltevésem, hogy akarsz tőlem valamit.

-na jó, akarok valamit. Tulajdonképpen többet is.-mondta és közelebb húzódott hozzám
Szinte szikrát szórtak a szemeim annyira dühös lettem. Ha még 20 centit közeledett volna felképeltem volna, de szerencsére megállt.

-és mi lenne az?

-eloszor amit tegnap láttál.....engem és Norát....

-Mi van vele?

-nehogy elmereszeld mondani bárkinek.

-Minek képzelsz? Mi a francért akarnám bárkinek is elmondani?– akadtam ki

-Akkor jó. És a második, hogy ne képzeld azt, hogy bármiben is jobb lehetsz nálam.

-Nem képzelem, tudom hogy sokkal jobb vagyok nálad te kis egoista barom.

-Ne nevezz így mert a végén még megjárod kiscica.-mondta majd még közelebb húzódott és ha jól gondolom meg akart ütni.

Annyira bedühödtem, hogy egyszerre akartam a telekinézisemmel a szoba másik végébe dobni, felképelni és tönkretenni lelkileg.
-Velem senki sem bánhat így, megértetted!-orditottam rá
-miért mit akarsz tenni velem?  Megütsz?

Az elméjere kezdem el koncentrálni, úgy hogy minden dühömet és utálatomat beleadtam. Jordan elkezdte fájlalni a fejét és már majdnem üvöltött a fájdalomtól.

-Mit művelsz velem te csitri?!?

Hirtelen feleszméltem,hogy mégis mit csinálok, majd abbahagytam.

-Ezt még megbánod te rohadt boszorkány!

Jordan szó szerint elfutott, én meg a padon maradtam és belegondoltam, hogy mégis mit műveltem.

Közben elkezdtek jönni az emberek kifelé a teremből, mivel gondolom befejezték a dogát. Nem tudtam, hogy rohanjak világgá vagy maradjak a padon reménykedve hogy nem vesznek észre.
Végül Delilah is kijött a teremből, tekintetét egyből rám vetve. Az arcáról valamiféle aggódás szerűséget olvastam le. Nem sokkal mögötte jött már Stiles is.
Arra lettem figyelmes, hogy egyre gyorsabban kapdosom a levegőt, érzek valami melegek a karomon, majd végül elsötétedik minden.