Az idióta, aki edzőterembe rángatott[SZJG ff.] Befejezett

19 fejezet

Nem bírtam megmozdulni.

Még fel sem tudtam fogni, hogy mi is történt valójában.

Óvatosan kinyitottam a szememet és láttam, hogy felettem áll Kinga, furcsán méregetett.

Majd lejjebb vezettem a tekintetemet, felettem egy ziháló Zsoltit bámultam, és meg is lett a válasz, hogy miért nem tudtam felkelni.

-Reni...-lihegi a nevemet.-Azt hittem, hogy nem érek ide időben... Azt hittem, hogy elveszítelek.-motyogja.

-Zsolti! Szállj le Renátáról és gyertek a járdára! Felkelni, most!-szól ránk erélyesen Kinga.

Zsolti leszáll rólam és felsegít engem is. Körbenézek, de a kocsis már sehol sem volt, gondolom realizálta, hogy nem ütött el aztán ment tovább.

A többiek döbbenten néztek ránk.

Láttam Zsoltin, hogy mondani akar valamit, de nem tette.

-Köszönöm.-tátogom neki.

Csak legyintett, de nem szólt, mert a többiek elkezdtek kérdésekkel bombázni, kivéve Cortezt ő csak csendben méregette Zsoltit. 

De aztán hirtelen mellém állt és megszólalt.

-Minden rendben, Reni?-simított végig a karomon.

Szerintem itt Zsoltinál elpattant valami és ellökte mellőlem Cortezt.

-Rohadtul nincs jogod megkérdezni tőle, hogy hogy van, amikor szartál rá az elmúlt hónapokban! És ha még egyszer meglátom, hogy miattad sír vagy netalántán még egyszer olyat mondasz neki amitől akár szomorú lesz akkor esküszöm, hogy a szart is kiverem belőled! És leszarom a következményeket!-fenyegeti meg. (írói megj.: csak szerintem lett Daniella fiúban? :))

Nagy szemekkel bámulom.

Majd meg fogom a kezét és arrébb húzom.

-Ezt nem kellett volna.-rázom meg a fejemet.-Nem vagyunk együtt, hogy meg kelljen védened! Különben is még mindig haragszom rád!-bököm meg a  mellkasát és majdnem eltört az ujjam.

A fránya mellkasa ami khmm...

-Én nem értek egyet veled, Reni! Egy olyan dolog miatt haragszol ami nincs is! De tudod mit? Hagyok neked időt, hogy lenyugodj.-von vállat és elmegy mellettem. Tátott szájjal nézek utána.

-Nem mondta el, hogy szakítottunk?-hallom meg a hátam mögött Kinga hangját.

-Nem.-rázom meg a fejemet.-És azt hittem, hogy róla beszélsz.

-Daveről beszéltem...-sóhajt.-Most puffog, de figyeld meg, ha nem szólsz hozzá, holnap sms-t küldd aztán a hétvégére az ajtódnál fog térdelni, hogy nagyon sajnálja.-mosolyodik el.

-De engem tényleg bánt az, hogy nem mondta el.-harapdálom a számat.

-Mert belé estél, már akkor láttam rajtad amikor nem Cortezről magyaráztál...-forgatja meg unottan a szemeit.

-Naná, hogy beleestem, pedig esküszöm, hogy amikor azt mondta, hogy mehetek futni vele akkor megvertem volna...

Kicsit hosszabb rész :)