-Renáta mivan?-szólt bele a telefonba Kinga.
Nos így indult a reggelem.
-Felébresztettelek?
-Őszintém.Te tudtál aludni?
-Nem
-Na látod.Én se.
-Akkor tudunk beszélni?
-Már 37mádodperce azt várom,hogy kinyögd,hogy mit akarsz.Szóval?
-Jóó oké na.Azon gonolkoztam..
-Rosszul kezdődik
-Kingaaaaaa
-Na mondjad
-Szóval azon gondolkoztam,hogy akik bukásra állnak,hogy javíthatnka majd?
-A végzősök....sehogy.
-Mi?-kérdeztem rémülten
-Jajj,Renáta nyugodj màr le.Sehogy nem javíthatnak mert minden bukásra álló végzősnek kötelező megadni a kettest,függetlenül attól,hogy milyen távolt áll az átlaga.
-Hű -mosolyodtam el boldogan.-Egyébként Kinga?
-Mivan?
-Hogy hogy ilyen gyorsan kiadta ezeket a közleményeket a Szent Johanna?
-Már hetekkel ezelőtt megírták,hogy ha hirtelen be kell zárni az iskolát ne üljönk se mi se a tanárok ölbe tett kézzel.
-Ahaaa.És te hogy.....
-Hogy hogy megkaptam?
-Igen
-Renáta ha egy kicsit is...csak egy icipicit is vennéd a fáradtságot és megnéznéd az emailedet,látnád,hogy neked is elküldték.
-Tényleg?-kerekedett el a szemem.
-Igen mivel egy körüzenet volt.Ajj Renáta már korán reggel leszívod az agyam.Van még valami?
-Nem.Azt hiszem.
-Pompás.-azzal letette a telefont
-Jó reggelt Reni.-köszönt anyu.
-Jó reggelt.Van valami reggelire?
-Aha.Ott van a pulton.-mutatott a pult felé.És valóban ott volt egy kakaóscsiga
-Ja és hívd át Cortezt és a nagyszüleit.-mondta mellékesen anyu.
-Mi?-kérdeztem valami elképsztő furcsa magas hangon.
-Csak hívd át őket mondjuk....ebédre.
-Oké de...anyu mi lenne ha rendelnénk kaját.
-Hmm igazad van rendeljün.Macerás lenne nagy adogot főzni.-jelentette ki én pedig fellélegeztem.Vissza mentem a szobámba(a kakaós csigával.Nyílván)és már hívtam is Cortezt.
-Szia.-vette fel.
-Szia.Öö figyelj ez fura lesz,de gyertek át a nagyszüleiddel ebédre.
-Mivan?-röhögött bele a telefonba.
-Én se értem csak anyu mondta.
-Ez fura.A nagyszüleim azt kérték,hogy kéreckedjek át hozzátok ebédre.
-Mivan?-most én röhögtem föl.
-Akkor ebédre?
-Igen.
-Ott leszünk
-Mi is.-ezt mondjuk nem tudom miért mondtam.
-Hát Reni reméltem is,hogy otthon lesztek ha hozzátok megyünk ebédelni-nevetett.
-Jó naa.
-Egyébként mit főz anyukád?Csak azért,hogy mennyit egyek reggelire.
-Nyugi meggyőztem,hogy rendeljünk.
-Akkor nem reggelizek-jelentette ki.
-Ahogy érzed-röhögtem.
-Na akkor majd találkozunk.Szia
-Szia.-és letette.
-Megjöttek-kiabált fel anyu a szobámba.
-Kinyitom-rohantam le a lépcsőn.A bejárati ajtót kinyitva azonnal Cortez nyakába ugrottam.
-Hiányoztál-sutogtam.
-Te is Reni-azt hittem ez makd egy szép romantikus pillanat lesz....de nem.Mert folytatta.-Ebben a kemény 12 órába aminek a háromnegyedét végig aludtuk nagyon hiányoztál-mondta röhögve.
-Ajj te ezt nem érted.
-Nem is akarom-és még mindig nevetett.
Bementünk a házba és mivel volt még egy óránk ebédig,felmemtünk a szobámba.
-Mit csináljunk?-kérdeztem.
-Nem tudom-mondta és közben a gitáromat bügykölte.
-Esetleg...-néztem rá csillogó szemmel.
-Mit játszak?-adta meg magát.
-Ööö Wanderwall.
-Nem gondoltam volna.-mosolygott.
A Wanderwallt még ezer másik dal követte.Észre se vettem és már el is szaladt az az 1 óra.
-Megjött a kaja-jött fel hozzánk apu.
-Megyünk.-mondtam,majd megvártam,hogy Cortez vissza tegye az állványra a gitáromat és együtt lementünk. Az asztalhoz leülve kicsit furcsán éreztem magam.És szerintem Cortez is.Ugyan is anyu apu és Cortez nagyszülei mosolyogvan fürkésztek minket.
-Ööö miaz?-kérdeztem zavarodottan.
-Bejelenteni valónk van.-mondta anyu
-Kis tesóm lesz?-pattantam fel a helyemről.Mindig is vágytam egy kistesóra.Pláne mióta Beni megszületett.
-Reni nem-nézett rám szúrósan anyu.Csalódóttan ültem le közben pedig láttam,hogy Cortez röhögő vállakkal mered maga elé.Gratulálok Reni ügyes voltál.
-Akkor?-kérdeztem.
-Mivel szeptembertől együtt fogtok élni Párizsba úgy döntöttünk közös megegyezés alapján-vezette be mondandóját Cortez nagymamája-Hogy így,hogy haza kényszerűltetek az iskolából és otthon tanultok majd-hatásszünetet tartott majd folytata-És így 0-24 -be otthon /itthon lennétek,úgy döntöttünk,hogy Cortez ide költözik a vírus idejére,hogy kicsit összeszokjatok-és itt kezdtem el visítozni.Komolyan.Visítoztam.Ha Cortez nem lett volna ott még ugráltam is volna.
-Komolyam-néztem vigyorogva hol apuékra hol Cortez nagyszüleire.
-Igen-mondta apu.Apu.Jézusom apu belement ebbe.Úristen.
-Azta -mondta Cortez. És ő is vigyorgott. Úristeeenn. Na jó leheg kicsit sokat voltam Virággal. De víííííí.
-És,hogy lesz?Már mint nincs itt semmi cuccom.
-Nyílván nem várjuk el,hogy Reni ruháit hord-röhögött a nagymamája.-Most megebédelünk aztán haza megyünk,össze pakolsz és vissza hozunk.
-Aha-reagált rá Cortez.Kicsit laza?Dehogy.
Megebédeltünk ami egyébként egy életnek tűnt.Majd mikor befejeztünk,egy gyors kaja kóma után Cortezék haza mentek,hogy összepakolhasson.Én addig a szobámba pakolásztam,hogy Cortez cuccainak legyen helye.Nagy nehez kipréseltem a szekrényembe két polcnyi helyet,majd ugyan ezt megtettem a fürdőben is.Mire végztem vissza is értek.Ha nem Cortezről lenne szó kicsit bántana,hogy amíg ő össszepakolt x időre,én addig kipréseltem két polcnyi helyet a szekrényemből. De mivel Cortezről van szó aki képes egy egész nyárra 10 perc alatt össze pakolni,nem vettem túlságosan a szívemre a lassúságomat.Lesiettem a lépcsőn és megáltam Cortrz előtt akinél egy bőrönd volt.
-Hiányoztam?-kérdezte.Válsz helyett beleütöttem a karjába.Lehet Kingával is sokat voltam. Na mindegy.Fel vittük a szobámba a bőröndjét és megmutattam Cortrznek a polcait.
-Komolyan két polc jutott nekem-hitetlenkedett.
-Hé,hirtelen jöttél,már ez is nagy teljesítmény.
