Ott álltunk az amerikai repülőtéren.Pár perc választott el attól,hogy megismerjem Cortez szüleit,ugyan is értünk jöttek a reptérre.
-Nyugi-húzott magához Cortez mikor már a szülei kocsija felé sétáltunk.
-Nem akarom.
-Minden rendben lesz oké?Ha nagyon rádszálnak akkor elintézem őket.
-De ugye nem úgy....
-Jézusom dehogy -nevetett.-Na itt vagyunk.-álltunk meg egy parkolóban lévő autó előtt.
-Hello-köszönt Cortez közönbösen a szüleinek,mikor beszállt.Mellé beültem én is.
-Üdv-köszöntem zavartan.
-Sziasztok-köszönt Cortez anyukája-szóval te vagy az a kis Regi ugye?
-Reni-javította ki Cortez apukája
-Ó persze-kuncogott.-És,hogy utaztatok?Sikerült mindenkibe belekötni?-mosolygott rám.Segítség kérően Cortezre néztem,aki elkerekedett szemmel hallgatta az anyukája beszólását.
-Ezt most azonnal fejezd be-szólt rá durván.Az út további része néma csöndben telt.Negyed óra múlva megérkeztünk Cortez szüleinek a házához.Egy tipikus amerikai ház volt,kis kertel.Beléptünk a házba.Eddig csak filmekben és sorozatokba láttam ilyet így a kelleténél tovább bámészkodtam.
-Na mivan a nagy szájú barátnőd nem látott még igényes lakást.-kérdezte gyúnyosan.-lépett be a lakásba az anyukája.
-Hogy ha nem fejezed be...honnan veszed,hogy nem látott még igényes lakást.
-Néz csak rá.Látszik,hogy milyenek lehetnek a szülei-nézett le sajnálóan.
-Ó csak hogy tisztázzuk Reni szüleinél nem láttam még rendesebb embereket, kivéve a nagyszüleimet persze....Ja és úgy mellékesen elmondanám neked,hogy már hónapok óta Reniéknél lakom szóval ezt az információt eslőkézből tudom.
-Miért laksz Regiéknél.
-Reni-emelte fel a hangáját.
-Elnézést-mondta cinikusan.-Szóval miért élsz Reniéknél?A nagyanyádék nem voltak képesek gondoskodni rólad?
-Itt az egyetlen akin nem tud rólam gondoskodni az te vagy meg apám.-zárta le a vitát,majd megragadta a kezemet és elnavigált a szobájába.Leültem az ágyára és kitört belőem a zokogás.
-Ne foglalkozz anyámmal-próbált vígasztalni.-Haza menjünk?-kérdezte.
-Nem kell.
-De már most kikészültél.
-Csak még szokatlan nekem ez az egész.
- Akkor is haza megyünk.
-Nagy baj lenne?-szipogtam
-Dehogyis-húzott magához.-Sőtt szivesség.-így ültünk ott Cortez szobájába ki tudja meddig.Majd egyszer csak megszólalt.
-Akkor megvárjuk,hogy leteljen a karantén és az első géppel haza megyünk.Jó?
-Jó.De csak ha te is szeretnéd.Mert én kibirom ezt a két hónapot.
-Dehogy birod ki-nevetett szomorúan.
-Jó az lehet-láttam be.
-Már előre féltelek az elkövetkező két héttől.Össze zárva anyámmal?Pfu.Senkinek nem kívánnám.
-Ez bíztató-húztam el a számat.
-Addig pedig nyugodtan szólj vissza nekik.
-Isten ments!-tettem fel védekezően a kezem.
-Nemár Reni-nevetett zavartan.-Máshogy nem fogod kibírni.
-Lehetne,hogy inkább pozitív gondolatokkal árasz el?-néztem rá kétségbe esetten.
-Tudod,nem szeretnélek becsapni-nézett rám.Vacsoráig Cortez szobájában voltunk.Én segéjkérő üzeneteket váltottam Kingával,Cortez pedig az amerikai barátaitól kért elnézést amiért nyáron se fog Amerikába maradni.Egyszer csak Cortez apukája kopogott be.
-Kész a vacsora.Gyertek.-szólt.Lementünk azonban Cortez nem engedte,hogy a szüleivel együtt egyek így kiharcolta....vagy is csak fogta magát és elindult a szobájába a tányérokkal.Félúton azonban megtorpant.
-Reni miért kapott mást mint mi?
-Hát nem tej érzékeny?-kérdezte "ártatlanul"az anyukája.
-Ööö....az Viki volt.....-zárta le a témat.
-Oh tényleg-tett úgy mint aki " véletlenül" összekevert Vikivel.Vissza mentük a szobába.
-Elhoztad ide Vikit?
-Dehogyis
-Akkor...-kezdtem.
-Akkor miért kever vele össze anyám?
-Igen.
-Azért mert meséltem nekik róla akkor A szilveszter előtt itt voltam.-mondta az "a" jól kiemelve.
-De..-kezdtem megint.
-De igen Vikivel csak azért voltam együtt,hogy féltékennyé tegyelek-fejezte be megint a megkezdtett mondtomat.-Azért kellett mesélnem mert valahonann meglátták az a képet amit Viki tett fel facebookra.Ezért mesélnem kellett.Én meg nem tudtam mit mondani mert annyira nem ismertem.Szóval ja.Elmondtam,hogy tejérzékeny.
-És tényleg az volt?
-Fogalmam sincs.Gyorsan inprobizálnom kellett.
-Oo.Rólam nem beszéltél?
-Csak rólad beszéltem.
-Komolya?-mosolyogtam.
-Amikor arról kérdeztek,hogy van e valaki aki tetszik akkor, mindig rólad keztem el beszélni.
-Hűű-néztem rá csillogó szemmel.
A dzetleg miatt még nagyon sokáig fent voltam.Cortez azonnal át állt az amerikai időzónára de mivel én még kevésbé voltam járatos és nem birtam azonnal átálni, fent maradt velem addig míg el nem aludtam.
A két hét hihetetlen lassan telt.Bár Cortez szülei reggel elmentek dolgozni és csak vacsorára értek haza,így is sok alkalma volt az anyukájának belém állni.A leg mégis az volt mikor Cortez bejelentette,(indulás előtti este)hogy haza megyünk.
-Regike nem bírja az amerikai nyüzsgést?Ottjon nem így működik ugye?-nézett rám.Ekkor telt be a pohár és.....vissza szóltam.
-Tényleg nagyon dicséretre méltó,hogy ilyen élet színvonalat teremtettek maguknak de én arra nem lennék büszke,hogy a fiam és a karierem közül a karieremet válsztottam.
-Hidd el szivem ennyi pénzért te is a kariert válsztottad volna.
-Soha-néztem szánakozva.
-Majd meglátjuk....
-Reninek hívjál és nem mellesleg semmit sem tapasztalat Amerikából mert ha nem tűnt volna fel karanténba vagyunk.De nem baj!Holnap le jár mi pedig megyünk.
-Menjetek csak....de akkor se kelljünk neketek amikor pénz kell.
-Soha nem kértem tőletek pénzt.
-Óóó igen?És a kocsi mi volt?
-Arra magatoktól küldtétek a pént,senki se kérte.-emelete fel a hangját Cortez.-És nem mellesleg el fogom adni.
-Ennyire nem becsülöd a szüleid munkáját?-kiabált most már az anyukája is.
-Mit becsüljek rajta?Azt a munkát ami miatt lemondtatok rólam?Kössz de inkább kihagynám.-nézett dühösen Cortez majd mérgesen a szobájába ment.
-Tudod milyen szar volt amikor az iskolába anyáknapi műsoron nem volt ott az anyám?-kezdte Cortez,mikor már az ágyán ültünk.-Mindig mindennél fontosabb volt a munka...Tudod mennyi szent estét töltöttem egyedül csak mert a szüleimnek beszélésük volt?Soha nem voltak képesek lemondani...Azt hitték,hogy ha elhalmoznak drágábbnál drágább ajándékokkal akkor majd mindentől eltekintek.De rohadtul nem....Reni igérd meg,hogy mi soha nem leszünk ilyen szülők.-hadarta szinte már a könnyeivel küszködve.
-Nem leszünk-bújtam hozzá.El sem tudtam képzelni,hogy milyen érzés lehetett mind az amit Cortez felsorolt,de minden porcikámmal azon voltam,hogy éreztessem vele,hogy bármiben számíthat rám.
Mivel másnap utaztunk haza,elkezdtünk pakolni.Vagyis...mire én rá vettem magam arra,hogy elkezdjek pakolni Cortez már kész volt.
Másnap reggel ő keltett.
-Ébresztő-mosolygott rám.Elkészültem,majd készen álltunk az indulásra.
-Mikor jösz legközelebb?-kérdezte Cortez apukája.
-Ööö-ekkor az anyukájára nézett-soha.-mondta majd kiment az ajtón.A nyomában loholva húztam magam után a bőröndöm.Cortez apukája vitt minket ki a reptérre( kérte az anyukájától,hogy ő maradjon otthon.)
-Figyelj Reni -nézett rám a visszapillantó tükörből az apukája.-Én szeretnék elnézést kérni a feleségem nevében tőled.Én éreztem magamat kellemetlenül amikor veled beszélt.-mondta.Csak egy őszintének nem mondható mosollyal reagáltam.Megérkeztünk a reptérre és amíg Cortrz az apukájával váltott pár szót addig írtam egy üzetenet anyunak,hogy haza megyünk....majd kitöröltem.Mikor Cortez odaért hozzám,elő rukkoltam a korszakalkotó ötletemmel.
-Arra gondoltam,hogy ne szóljunk senkinek,hogy haza megyünk.-erre a kijelentésemre furán nézett rám.-Mármint legyen meglepetéd amikor ada állítunk.-még mindig furán nézett.-Ne már.Te sose néztél olyan videókat amikor a katonák meglepetésből haza mennek?
-Hát Reni...én nem nézek ilyeneket-nevetett.
-Akkor majd mutatok párat.
-Jaj de jó lesz nekem.
-Na de most komolyan.Szóltál már valakinek,hogy haza megyünk?
-Nem.
-Én se.Akkor ne is szóljunk és legyen meglepetés.
-Ha ez neked ilyen fontos...-adta be a derekát.Beléptünk a reptérre,majd ugyan azokat a köröket tettük meg mint az Amerikába utazásunkkor.
-Uu veszek óriás tobleronét Zsoltinak-láttam meg az édességet egy reptéri bolt kirakatában.
-Megyek veled.-jött utánam Cortez (fordítani).
A haza utanásunk ugyan úgy telet mind az odautunk.Cortez zenét hallgatott én pedig sorozatot néztem.Az átszálláskor vettem még egy tobleronét mert a másik rejtélyes módon elfogyott,majd a másik repülőre felszállva fojtattuk azt amit elkeztünk.A magyarországi reptéren megkaptunk a piros matricát,ami azt jelentett,hogy újabb két hét karantén vár ránk,majd haza taxiztunk.Az ajtónk előtt ál a kicsit hezitáltam,de végül becsöngettem.(Lelkiismeret furdalásom volt amiatt,hogy miattam kellett haza jönnünk.)Anyu nyitott ajtót.
-Te jó ég Reni-ölelt meg szorosan.-Mit kerestek itthon?-kérdezte,majd egymás szavába vágva meséltük el Cortrzzel az elmúlt két hét eseményeit.
