Két nap telt el azóta az este óta.Másnap minden percet anyuékkal töltöttem,mivel akkor még úgy volt,hogy már nem találkozunk nagyon sokáig.Igen.Akkor még úgy volt.
-Mindent bepakoltál?-kérdezte hajnalban Cortez mikor már útra készen voltunk.
-Igen azt hiszem.
-Jól van.-puszilta meg a homlokom.Tudta,hogy mennyire nehéz nekem ez az egész.Tudta,hogy iszonyú nehezemre eseik itt hagyni a szüleimet,a barátaimat és az eddigi életemet.
Harci sérülések árán de lecipeltük a bőröndöket a szombámból.Már csak egy dolog volt hátra.A búcsú.
-Nagyon nagyon vigyázzatok magatokra.-ölelt át búcsúzóul anyu.-Hívjatok amikor csak tudok,nem baj ha az nekünk éppen hajnal kettő,csak hívjatok-mondta könnyeivel küszködve.Apu is oda lépett hozzánk és átkarolt engem és anyut.Nem tudom meddig álltunk ott,de az idilli családi pillanatot Cortrz szakította félbe.
-Nem akarok zavarni.Tényleg.De elkéne indulnunk-nézett az órájára.Elbúcsúztam anyuéktól majd kiléptünk az ajtón.Megkértem a szüleimet,hogy ne jöjjenek ki búcsúztatni minket,mert így is nagyon nehéz volt elválnom tőlük.A taxi már várt ránk odakint(Cortez autója már a nagyszüleinél volt akik intézték az eladást)Beültünk,majd mikor elindultunk visszanéztem a házunkra.Akkor abban a percben elszakadt a cérna.Ráhajtottam Cortez vállára a fejem,és egészen a reptérig sírtam.Cortez nem kérdezett semmit csak csenben simogatta a fejem.
-Megérkeztünk-mondta a taxi sofőr.Először Cortez szállt ki majd segített nekem is.Rendezte a taxit és kivette a csomagtartóból a két bőröndött.Besétáltunk a reptérre.Számtalanszor voltam már ott,de anyuék nélkül nagyon ijesztőnek tűnt.Igaz ott volt Cortez,de a szüleim nélkül elveszetnek éreztem magam.Pontosan tudtam mikor jártam ott utoljára.Hirtelen rám törtek az emlékek,arról a nyárról amikor Kingával együtt repültünk Párizsba.Így már nem csak anyuék de a többiek is mérhetetlenül hiányozni kezdtek.Pedig akkor még egy országba voltunk.
-Gyere csekkoljunk be.-ragadta meg a kezem Cortez.Odaentünk a pulthoz ahol ezt a műveletet elkellett végezni.Igazából innentől kezdve képszaladás történt nálam.Pánikolni kezdtem.Annyira lefoglalt anyuék hiánya,hogy gyakorlatilag akkor esett le hova is megyünk és miért.Cortez be akar mutatni a szüleinek.A szüleinek akik úgy ismertek meg engem,hogy kiosztottam őket Cortez szülinapján.
-Nem akarom-csúszott ki a számon,amikor már arra vártunk,hogy beszállhassunk a gépbe.
-Mit nem akarsz?
-Amerikába menni.
-Miért?-nevetett.
-Félek.
-Mitől?-simogatta meg az arcom.
-A ....szüleidtől-mondtam ki félve.
-Hah-nevetett fel-tőlük nem kell.
-De nem kedvelnek-néztem rá kétségbesetten.
-Annyi baj legyen-legyintett.Elkerekedett szemmel néztem rá.Válaszra nyitottam volna a számat amikor is megszólalt a hangos bemondó és közölte velünk,hogy be szállhatunk a repülőgépbe.
-Nem akrok-nyafogtam.
-Reni gyere már-mosolygott rám.
-De nem.
-Figyelj.Ha nagyon gáz lesz a helyzet megvárjuk,hogy leteljen a két hét karantén és haza jövünk.Oké?
-És a barátaid?Ők arra számítanak,hogy egész nyáron maradsz.Karácsonykor is hamar haza jöttél.
-Te fontosabb vagy-ölelet át.Erre a kijelentésre erőt vettem magamon,és felálltam.Lázmérés után beengedtek a repülőbe.
-Ülhetek az ablak mellé?-néztem rá csillogó szemmel.
-Nemár mindig én ülök ott-szált velem harcba.
-Légyszi-vetettem be a boci szemet.
-Na jó
-Juhu.
-Tudod néha elgondolkodok azon,hogy hány évesek is vagyunk valójában.-nevetett.
-Most miért mondod ezt?-kérdeztem én is nevetve.Leültünk a helyünkre és kényelembe helyezkedtünk.
-Pontosan hány óra is lesz az út?
-Csak 9.
-9?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen de ezzel a géppel csak öt órát megyünk,aztán átszállunk egy másikba.
-Te mit szoktál csinálni ez alatt az idő alatt?
-Zenét hallgatok.
-Kilenc órán keresztül?
-Aha.De van amikor a mellettem ülő csajokkal beszélgegek.-mosolygott rám.Szúrósan néztem.-Viccelek nyugi.De nézd -mutatott az előttünk lévő monitorra.-Ez tele van filmekkel,meg sorozatokkal.
-Komolyan?
-Igen.Ott szokott lenni egy fejhallgató-mutatott a monitor mellé-de azt most a vírus miatt leszedték.Hoztál magaddal?
-Persze.
A következő pillanatban megjelent egy stewardess és elmagyarázta a felszállás előtti instrukciókat.Elképedve néztem ahogy mutogat.Elképzeltem,hogy majd egyszer Cortez fog ott állni.Megint sikerült gondolatban elkalandoznom,ezért a következő pillanatban már azt vettem észre,hogy már repülünk.Cortez már lefoglalta magát így úgy döntöttem megnézem milyen a filmkínálat.
-Ne bénázz már-hajolt oda Cortez nevetve és visszaállította azt amit én sikeres módon elállítottam és belépett a keresés menübe.
-Szólj ha találtál filmet,és beállítom rajta a feliratot.
Bólintottam,majd azon kezdtem gondolkodni mit is nézzek.Végül nem is filmet hanem sorozatot válsztottam.Mivel tudtam,hogy Cortez nem kedveli a Jóbarátokat inkább úgy döntöttem az öt órás repülő úton nézem,hogy Corteznek ne keljen.Beállította nekem a magyar feliratot majd elkezdtem nézni.Így 5 órán keresztül Jóbarátok maratont tartottam.
Az utunk felénél át kellett szálnunk.Nos ilyet én még nem csináltam,szóval inkább jó szorosan megfogtam Cortez kezét és hagytam,hogy ő irányítson.
-És most?-kérdeztem.
-Most várunk-felelte amikor megint a beszállásra vártunk.
-Meddig?
-Más fél órát.
-Oké....van itt bolt?
-Reni itt csak az van.-mutatott körbe.-Csak a covid miatt egy csomó be van zárva.
-Nem baj.Ott lehet kapni nutellát-mutattam egy bolt irányába.-Mindjárt jövök.
-Oké de el ne tévedj.-mondta humorosan.
-Tudod,hogy képes vagyok rá-néztem rá.
-Tudom ezért mondtam.-Na menjél-nevetett.Be mentem a boltba majd azzonnal vissza fordultam.
-Mindenki angolul beszél és semmit nem értek-mondtam Corteznek elkeseredve.A reakciója erre az volt,hogy hangosan elkezdett röhögni és nagyábból 10 percig abba se hagyta.Végül nagy nehezen berángattam magammal a boltba és megvettük amit szerettünk volna.Neki kólát nekem nutellát.Vissza ültünk a helyünkre ahol azelőtt is ültünk.
-Te komolyan hoztál magaddal evőeszközt?-kérdezte,amikor a táskámból előhúztam az evőeszköz szettemet.
-Említettem már,hogy félek a szüleidtől?
-Azért evőeszközt remélhetőleg kapni fogsz-röhögött
-Sose tudhatod.-mondtam.Elővettem egy kanalat majd enni kezdtem a nutellámat.
-Ez komoly Reni?-nézett rám hitetlenkedve.
-Most mi az?-csináltam úgy mintha nem tudnám min akadt ki.Így ültünk egymás mellett még egy órát.Én nutellát ettem,Cortez pedig a kóláját itta.Közben olyan életbe vágó kérdésekről beszélgettünk,mit például,hogy hova tűnnek a kacsák télen a Central Park-ban.
-Majd ha egyszer télen megyünk a szüleimhez megmutatom.
-Mi?Többször is megyünk majd a szüleidhez-rémültem meg.
-Igen.Mit gondoltál?Ha majd a feleségem leszel akkor se fogsz velük találkozni mert félsz tőlük?
-A feleséged leszek?-kérdeztem levakarhatatlan vigyorral.
-Miért?Nem?
-Jajj dehogynem-mondtam gyorsan mielőtt azt hitte,hogy nem akarok majd hozzá menni.
-Akkor jó-ölelte át a vállamat és magához húzott.Hamarosan újra bemondták a járatunkat a bemondóba,újra beszálltunk a repülőbe(láz mérés után) újra veszekedtünk azon,hogy ki üljön az ablak mellé(megint én nyertem :) ) és újra egy csak nem 4 órás Jóbarátok maratont akartam tartani,viszon a fáradság nyert,így az egész repülő utat átaludtam.Arra keltem fel,hogy a repülő zögykölődve földet ért.Szorosan Cortez nyomában lépkedtem az amerikai reptéren ahol vírusra figyedt hányva hömpölygő sorok álltak a különböző pultoknál.Mi Cortezzel felvettük a bőröndünket,majd előszőr abba a sorba áltunk be ahol a vízumot kellett intézni,majd abba ahol a karaténhoz szükséges papírokat.Az előbbinél 30 percet álltunk a sorba,az utóbbinál 1 órát.
Én meg se próbáltam figyelni arra,hogy Cortez mit kommunikál a reptéri dolgozókkal mert tudtam,hogy úgy se érteném.Egyszer csak megragadott és kihúzott a tömegből.
-Gyere már!-szólt rám nevetve.Annyira elbamultam,hogy észre se vettem azt,hogy Cortez már nincs mellettem.
-Na ezt a papírt kell kitöltenünk.-ültünk le egy asztalhoz akkor amikor megkaptuk a papirokat a karanténnal kapcsolatban.
-Lehetne,hogy te mondod a kérdést én meg válaszolok?
-Lehet-nevetett.-Hogy hívnak?
-Reni.
-Ezt írjam a papírra-röhögött.
-Na jó akkor csináljuk azt,hogy amit tudsz magadtól azt beírod,amit meg nem tudsz azt majd én mondom.
-Oké-vonta meg a vállát.Amíg Cortez kitöltötte a papirokat én írtam mindenkinek,hogy megérkeztünk Amerikába.
-Kész vagyok.
-Mindent tudtál?
-Aha.
-Akkor?
-Akkor most leadjuk,megkapjuk a piros matricát és mehetünk.-felálltunk vissza sétáltunk a pulthoz leadtuk a papírokat(megkaptuk a matricát) majd a csomagainkat megfogva elindultunk a kijárat felé.A nagy tömeg miatt Cortez jobbnak látta,ha inkább megfogja a kezem és nem téveszt szem elől.Nagy nehezen áttörekedtük magunkat majd kiléptünk a reptérről.Ott voltunk Amerikába.
Hali! Még sosem voltam Amerikába,főleg nem covid alatt (sőtt még csak nem is repültem)tehát nem tudom,hogy működnek ezek a reptéri procedúrák,szóval ezt tekintsétek el nekem!😘😘
