Két hét telt el azóta,hogy haza jöttünk Amerikából.Végülis sikerült rá vennem Cortezt,hogy senkinek ne szóljunk az itthonlétünkről,így a két hét alatt úgy kellett tennünk mintha Amerikába lennénk.Persze minden nap beszéltünk a többiekkel,ráadásul a helyzetünket nehezítette,hogy Virággal videóhívásba kellett beszélnünk,és mivel a szobámat azonnal felismerte volna,anyuék szobájába kellett beszélnünk vele.A két hét gyorsan eltelt.Apu üzleti útra ment,anyu pedig reggeltől estig dolgozott,így két hét erejéig vissza álltunk karantén üzemmódba.Mindent úgy csináltunk mint mikor még online oktatás volt.Felkeltem,reggelit csináltam,makd mikor Cortrz is magához tért vagy filmet néztünk vagy pedig a párizsi lalásunkba néztünk bútorokat,kiegészítőket és díszeket különböző wepshopokban.Mikor letelt a karantén,első dolgunk volt találkozni a többeiekkel.Azonban úgy alakultak a dolgok,hogy a "szabadulásunk" egy pénteki napra esett ezért folyamatosan Dave twitterét frissítgettük,hogy megtudjuk ezen a pénteken is össze gyűlt-e a csapat vagy sem......Öt óra magasságában meg jelent az első post amelyen Kinga,Zsolti,Ricsi,Virág,Gábor,Zsák és a Rockerek vigyorognak egy csoportképen.
-Akkor indulás?-kérdezte Cortez.
-Indulás-jelentettem ki magabiztosan.Kiléptünk az ajtón majd Zsoltiék garázsa felé vettük az irányt.
-Reni ne siess már.Nem bírlak utolérni.Mikor lettél ilyen gyors?
-Gyere már-szóltam rá.Nagyon izgatott voltam már.Húsz perc séta után megérkeztünk Zsoltiékhoz.
-És most?-nézett rám Cortez bizonytalanul mikor már a garázs ajtajában álltunk.
-Kopogjunk be...Vagy csak menjük be?Á inkább kopogjunk.
-Oké szólj ha megbeszélted magaddal-nevetett.Bátortalanul bekopogtam,majd mikor hallottuk,hogy a társaság hangos morajlása abba marad,benyitottunk.
-Reniiiiiiiiiiiii-ugrott rám Virág.
-Haver,Mit kerestek itt?-lépett Ricsi Cortezhez.Mindenki arcán látszott a döbbenet.
-Renáta!-szólt rám Kinga harsányan.-Ennyire kikészített Cortez anyja?
-Mi?Bántotta Renit az anyád?-szólt közbe Zsolti.
-Hááát-kezdte Cortez.
-Mi az,hogy hát?Igen vagy nem?-türelmetlenkedett most már Ricsi is.
-Úgy is mondhatjuk-fejezte be diplomatikusan a megkezdett mondatát.
-Na gyete Reni ülj le ide-navigált Zsolti-úgy nagyon ügyrs vagy....na.És most beszélj!-szólt rám.
-Ööö-néztem zavartan körbe.Mindenki körénk ült és árgus szemmek figyelt engem.-Hát ööö...
-Istenem Renáta.Annyi történt,hogy Cortrz anyja többször is "véletlenül"-formált időjelet ujjaiból-Reginának nevete Renátát...
-Mi?-sipákolt Ricsi.-Úgy csak én hívhatom-akadt ki.
-Na szóval-folytatta Kinga- "véletlenül" össze keverte Vikivel,a családját sérelmezte és felhántorgatta azt amikor Reni kiosztotta őket Cortez szülinapján-darálta.Mindenki megrökönyödve nézett.
-C-nézett rá furcsán Ricsi-Miért keverte össze Renit Vikivel?
-Hát....
-Istenem miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőletek-háborodott fel Kinga.
-Jó na.Szóval....előfordulhat,hogy mesélnem kellett Vikiről a szüleimnek...
-Mégis miér beszéltél Vikiről?-méregette Zsolti.
-Valahogy meglátták azt a képet a facebookon amit Viki tett ki,és faggatózni kezdtek.
-És mit mondtál?
-Hogy tejérzékeny...-nevette el magát.
-Komolyan?Ez jutott eszedbe?
-Inprovizálnom kellett na.-védekezett.
-És hoztatok nekem valamit?-csillant fel Zsolti szeme.
-Tessék-adtam neki oda a Toblerone-t.
-Uuu köszi.
-És nekem?-nézett rám Virág boci szemmel.
-Nem voltunk Amerikába boltba,és a reptéren sem volt minden bolt nyitva.Ne haragudj.Majd legközelebb kapsz,jó?
-Lesz legközelebb?-nézett rám Kinga.
-Hát mondjuk azt nem hiszem,de akkor majd Párizsból kapsz valamit.
-Például egy műanyag Eiffel-tornyot?-lelkesült fel újra.
-Hát ha azt szeretnél...
-Igeenn-sikított.
-Mi az Emó-kapta oda ijedten a fejét Ricsi.
-Reniéktől kapok majd egy műanyag Eiffel-tornyot-tapsikolt örömébe.Ricsi inkább nem mondott semmit,és vissza fordult Cortezhez aki valamit nagyon magyarázott neki.
-Történt valami amíg nem voltunk itthon?-kérdeztem Kingát.
-Semmi érdemleges.Vagy is....Macu kiment Japánba,Ricsiék megvették a lakást és már többször is mentek berendezkedni szóval nemsokára költöznek,mi pedig Davvel eldöntöttük hogy összeköltözünk.
-Tényleg?-mosolyogtam meglepetten.
-Igen.
-Örülök-simogadtam meg a kezét.-És találtatok már lakást?
-Még nem.De rajta vagyunk az ügyön.
-És Virág ti mikor költöztök?-fordultam felé.
-Hmmm.-gondolkodott,majd számolni kezdett az ujjai segítségével- 2 hét múlva.
-Olyan hamar?
-Igen.-bólintott boldogan-Már mindent berendeztünk.Csak az a baj,hogy Ricsi nem engedte meg,hogy emeletes ágyunk legyen.-nézett maga elé csalódottan.-De nem baj.-vonta meg a vállát.
-És ti?-kérdezte tőlem Kinga.
-Már megvan a lakás,amíg karanténban voltunk nézelődtük pár webshopban és Justin-ék is már elkeztek pakolászni.Szóval minden készen áll...csak mi nem-néztem rájuk szomorú mosllyal.
-Mikor mentek?
-Így hogy haza jöttük Amerikából egy hónap múlva,hogy hozzás szokjunk a dolgokhoz.Első pár napban anyuék is jönnek velünk,de aztán magunkra kell majd hagyatkozni.-magyaráztam,Kinga és Virág pedig bólintott,hogy értették a mondandómat.Ezután beszélgettünk,igazából mindenről.Virágék leendő lakásáról,a párizsi jövőnkről majd a szomorkás hangulat átváltott szórakozottra amikor is Cortez kitért arra,hogy mi lesz Zsoltival.
-Hát....az jó kérdés-felelte.
-Költöz Kingáékhoz.-vetette fel Ricsi.(viccből)
-Na az kéne még-védekezett Kinga.
-Szerintem tök jó lenne-gondolkodozott Dave.
-Kajak-lelkesült be.Ekkor Dave és Zsolti kérlelő tekintettel kezdték el nézni Kingát.
-Ne nézzetek így rám-fordult el.
-Kérlek-kérlelte Dave.
-Légyszi légyszi légyszi-könyörgött térden Zsolti.Kinga elgondolkozott.Sokáig hallgatott majd megszólalt.
-Legyen...
-Ez az -kiáltott fel egyszerre Dave és Zsolti.
-De még nem fejeztem be -kért újra szót Kinga.-Le kell fektetnünk pár szabályt.
-Például?-kérdezte Zsolti
-Például,beosztjuk,hogy melyik nap ki mosogat és ugyan ez lesz a helyzet a takarítánál is.Nem fogunk minden féle egéségtelen kajákat rendelni,hanem minden nap egészséges ételeket eszünk majd....Egyelőre csak ennyi jut eszembe de lesz ez majd több is.-nézett szúrósan a fiúkra.
-Oké-bólogattak.
-Ja igen még valami.Mindannyian ugyan annyit aduk majd bele a havi költségekebe,és mivel egyikőnk se milliomos,munkát vállalunk.
-Pont jó.A kukásoknál van felvétel-szólt Ricsi Zsoltinak.
-Tényleg-csillant fel a szeme.Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Na figyeljetek-lépett Dave az "irodájába"- majd én mindjárt találok munkát mindenkinek.
-Nekem nem kell -kapta fel Virág a fejét.
-Úgy értem Kingának Zsoltinak és nekem.
-Ja,oki-nevetgélt.Kis idő múlva Dave elkezdte sorolni a munkalehetőségeket.Előkerült,a felszolgáló,gondnok,eladó és meglepő módon a kukás is.
-Hát szerintem ez egy égi jel.Kukásnak kell mennem.-vélekezett Zsolti
Egy hónap telt el azóta,hogy a többiekkel utoljára összegyűltünk a garázsban.Azóta Virág Ricsi és a Rockerek végleg elköltöztek Szombathelyre,Kingáék is hamar találtak lakást és elérkezett a mi időnk is.Rengeteg bőröndel induktunk a útnak anyékkal együtt.A reptéren minden zökkenő mentesen zajlott.Idő közben elrendelték azt,hogy Európán belül nem kell két hét karanténba menniük így ez is könnyítette a dolgunkat.
-Most ülhetek én az ablak mellé?-kérdezte Cortez akkor amikor már száltunk be a gépbe.
-Ülhetsz.
-Ez az.-hát ennyit arról,hogy érettek vagyunk.
Megérkeztünk Párizsba.Már a leendő lakásunk előtt álltunk amikor hirtelen kinyílt az ajtó és Justin lépett ki rajta.
-Jajj de jó,hogy itt vagytok-ölelt meg.Pont kapóra jött,hogy kijött elénk a lány,ugyan is az egész repülő utata veszekedéssel töltöttük Cortezzel,mert nem tudtuk eldönteni,hogy hanyadik emeleten is van a lakásunk.Én azt állítottam,hogy a másodikon,ő meg azt,hogy a negyediken.Végül egyikünk sem találta el ugyan is a lakásunk a harmadik emeleten volt.Erről ennyit.
