Hát nagyobbra számítottam-mondta anyu mikor beléptünk a lakásunkban.
-Nem túl nagy de négyünknek elég-magyaráztam-úgyis csak aludni járunk majd ide.
Apu és Cortez felcipelték a csomagjainkat,mi pedig anyuval gyorsan felporszívóztunk a nekünk szánt szobában.
-Ezt hova?-hozta fel apu az első bőröndöt.A könyveim voltak benne.
-Egyelőre azt tedd félre.
-Vigyáztam-jött be Cortez két kissebb bőröndöt cipelve,a következő pillanatban azonban hasra esett egy véletlenül otthagyott cipőbe.
-Jézusom.Jól vagy?-szaladtam oda hozzá.
-Persze.-állt fel.-és még a bőröndök is állva maradtak-mutatta büszkén.
-Nagyon ügyes vagy-nevettem el magam.Cortez csoda bőröndjeit még egy csomó követte,míg nem végre meglettek azok amelyekben a ruháink voltak.
-Na végre-konstatálta örömmel anyu.Elkezdtük berendezni a szekrényt.A kis szobában,egy kicsi szekrény volt elhelyezve(az előző lakó hagyta ott)
-Ööö-néztem bele a rendkívűl apró szekrénybe.
-Nekem hagyj két polcot elég annyi-mondta Cortez.
-Hát az a helyzet,hogy az egész szekrény két polcból áll.-fordultam felé aggodalmas fejjel.
-Mi?-lépett oda,hogy ő is szeműgyre vegye.
-Miért nem cseréljük ki azzal ami az előszobába van?Az valamivel nagyobb-vetette fel apu.
-Megbeszélem Justinékkal-indultam ki a szobából.Justinék bele egyeztek a cserébe így négyen nagy küszködések árán át cseréltük a két szekrényt.Ekkor már elkezdett sötétedni,így anyuék úgy döntöttek elindulnak abba a hotelbe amelyikbe egy éjszakára szállást foglalatam,ugyanis apunka közbe jött még egy üzletiút anyunak pedig továbbképzésre kellett mennie így csak egy napot maradtak velünk Párizsba.
-Reni itt foglaltál nekünk szállást?-tátotta el a száját apu amikor kiszáltunk a taxiból.
-Igen.Miért?
-Mert ez Párizs legfényűzőbb hotele.Méreg drága lehet itt egy éjszaka.
-Igeeenn-nyújtottam el-de nem nekünk, ugyanis Justin szüleié ez a hotel,így ingyen aludhatok ma itt.-avattam be őket.A recepción elintéztem a szükséges dolgokat,majd felkisértünk anyuékat a lakosztályukba.Már vissza értünk a lakásunkba és a szobánkban pakolásztunk,mikor megcsörrent a telefonom.Arra számítottam,hogy anyuék azok,de nem. Arnold volt.
-Igen?-vettem fel a készüléket.
-Szia Reni.Zavarlak?
-Nem.Mond nyugodtan.
-Tudnánk találkozni?
-Miért?
-Fontos lenne.Kérlek.-egy pillanatra elgondolkoztam.Tudtam nagyon jól mi az ilyen találkozások végkimenetele.
-Jó nem bánom.Mikor?-szólaltam meg újra.
-Holnap délelőtt?
-Ööö jó.11 óra felé?
-Tökéletes.Van egy kávézó nem messze az egyetemdtől,átküldöm majd a címet.
-Rendben.
-Akkor ott.Szia.
-Szia-tettem le a telefont.
-Ki volt az?-érdeklődött Cortez.
-Arnold-mondtam ki félve a tabu nevet.
-Mit akart Neményi?-vonta fel a szemöldökét.
-Beszélni akar.
-Miről?
-Nem tudom,de azt mondta fontos.
-Értem....Elkísérjelek?
-Nem szükséges.
-Oké-bólintott,de láttam rajta,hogy mesértődött.Újra elkeztem pakolni.
-Ne csináld már ezt-fordultam újra felé.
-Mit?-értetlenkedett.
-Látom,hogy valami bajod van.
-Nincs semmi.Tényleg-mondta.Ekkor úgy döntöttem bevetettem Cortez titkosfegyverét.
-Akkor játszuk azt,hogy százszor megkérdeztem mi bajod és te százszor azt mondtad semmi.Na mi bajod van?-türelmetlenkedtem.
-Hű Reni látom tanulsz tőlem-nevetett.
-De most komolyan.
-Csak tudo.... sosincs jó vége ha Neményivel találkozol.
-De mivan ha Edina miatt megváltozott?-próbálkoztam.
-Reni most akkor ezt a mondatot gondold át.-röhögött.Átgondoltam,hogy mi is mondtam,majd megszóltlatam.
-Jó ez tényleg elég nagy hülyeség-röhögtem én is.-De akkor nem haragszol?
-Inkább csak féltelek-húzott magához.
Az első éjszakánk a saját lakásunkba nem volt valami fényes.Az ágy kényelmetlennek bizonyult és nem fértünk el rendesen,ezért még az éjszaka folyamán eldöntöttük,hogy az első nagyobb beruházásunk egy új ágy lesz.Már korán reggel anyuék hotele előtt voltunk mivel indult a gépük.Kivittük őket a reptérre.A búcsú nagyon fájdalmas volt.Nem is volt baj,hogy hamarabb kiértünk a reptérre mivel a búcsúzással nagyon sok idő elment.Végül nagy nehez anyuék felszálltak a gépre így végleg magunkra maradtunk Cortezzel Párizsba.
Már ott ültem a megbeszélt helyen Arnoldra várva,mikor anyu hívott.
-Szia Reni.Haza értünk.
-Örülök-mondtam ki erősen koncentrálva arra,hogy el ne sírjam magam.Még beszéltünk anyuval mikor Arnoldot pillantottam meg.
-Figyelj anyu.Majd vissza hívlak.-tettem le a telefont.
-Szia-köszönt Arnold.
-Szia.-köszöntem én is.Komótosan helyet foglalt.
-Kérsz valamit?-tanulmányozta az étlapot.
-Talán egy limonádét.
-Rendben-felete majd intett a picérnek és leadta a rendelést.
-Szóval?Miért akartál beszélni?-kíváncsiskodtam.
-Előszőr mesélj te.Hogy vagy?
-Én megvagyok,csak most így anyuék nélkül kicsit tehetelnnek érzem magam.
-Elmúlik majd.Bármilyen hihetelen velem is ez volt.
-Komolyan?
-Igen,de ne félj gyorsan hozzá szoksz majd az önálló élthez -mosolygott rám bátorítóan.Időközben megérkeztek az ündítők is.
-És te hogy vagy -érdeklődtem.
-Hu hát hol is kezdjem....Még a vírus előtte megpályáztam egy ösztöndíjat,amit meg is kaptam.Szóval most válszthatok,hogy itt maradok Párizsba vagy megyek Madridba.
-Madridba?-nyeltem félre a megleletségtől.
-Jól vagy?-kérdezte Arnold miközben kishíjján megfulladtam.
-Persze csak ez meglepett....Szóval Madrid?
-Igen Madridba szól.
-Hát.....-kerestem a szavakat.-gratulálok.
-Köszönöm.Bár nem hiszem,hogy megyek.
-Miért?-értetlenkedtem-ez egy életre szóló élmény.
-Tisztában vagyok vele,viszont...minden Párizshoz köt.
-Minden?-értetlenkedtem.-Nézd Arnold az utóbbi két évben nem tartottuk úgy a kapcsolatot mint előtte,de abban biztos vagyok,hogy nem köt téged ide olyan sok dolog.
-Igazad lehet.Eddig abba kapaszkodtam,hogy sok minden köt ide.De jobban bele gobdolva semmi.....Hát ez fantasztikus.Két éve itt élek és nem köt ide semmi -akadt ki.
-Ne haragud én nem....
-Semmi baj Reni.Igazad van.Párizs nem az én városom.
-És szerinted Madrid az lesz?
-Hát az nem biztos.De most nem mindedj,hogy itt lézengek teljesen reménytelenül vagy ott?-tárta szét a karját.
-Ne mondj már ilyet.Semmit sem csinálsz reménytelenül.Biztos vannak céljaid.
-Célom éppenséggel van.
-Na látod.Nem vagy reménytelen-mosolyogtam rá.Kis szünet után újra megszólaltam.
-Ööö...Edina hogy van?
-Á Edinával már egy hónapja nem vagyunk együtt-legyintett.
-Hogy hogy?-kerekedett ki a szemem
-Mikor megtudta,hogy nem jöhet velem Párizsba teljesen kiakadt és szakított velem.
-Sajnálom.
-Nem kell.Most már testközelből megtapasztalhattam milyen Edina barátjának lenni....szörnyű.Ide menjünk, oda menjünk,ezt vegyünk,azt vegyünk.Teljesen kiforgatott a vagyonomból.....Nem sűrűn fogok ilyet mondani,de Cortez csinálta jól,hogy nem loholt Edina után.
Arnoldal még nagyon sokáig beszélgettünk.Úgyérztem ebben a pár órában pótoltunk be az elmúlt két évet.Az eredmény az lett,hogy Arnold elhatározta,hogy elmegy Madridba és az,hogy kibékültünk.Megbeszéltük az elmúlt évek sérelmeit,bocsánatot kértünk egymástól és békében váltunk el.Megbeszéltük,hogy a Madridba költözése előtt még mindenkép találkozunk,majd haza indultam.Haza.Te jó isten.A "haza" számomra már nem a 2.kerülti kerteházunkat jelentette,hanem egy panellakást,ami csak az egyém és Cortezé.Meg persze Justin-éké.Ilyen és ehez hasonló gondolatok kavarogtak a fejembe a haz út során.
-Na mi volt?-érdeklődőttCortez egyből,amint beléptem az ajtón.
-Minden rendben volt-mosolyogtam őszintén.Melegítettem magamnak ebédet(amit Justin csinált) közben pedig elmeséltem mindent Corteznek.
-És azért szeretett volna velem beszélni mert Madridba költözik...Vagy is hát...miattam költözik Madridba.
-Miattad?-értetlenkedett Cortez.
-Igen mert vacilált és az volt az indoka,hogy sok minden köti ide.Én meg megmondtam neki,hogy biztos vagyok abban,hogy nem köti ide olyan sok minden.És ő ezt belátta.Szóval elhatározta,hogy Madridba költözik.-hadartam el a történteket.
-Szóval beszóltál Neményinek?
-Ez nem beszólás volt.Csak megmondtam a véleményem.
-Értem.És Edina?
-Egy hónapja szakítottak.
-Á tudtam,hogy Edina nem fogja sokáig bírni Neményi stílusát.
-Edináról jut eszembe.Arnold megdicsért téged.
-Engem?-csodálkozott Cortez
-Igen.Azt mondta,jól tetted,hogy nem futottál Edina után.
-Pf! Ki az a hülye akinek Edin kell?-kérdezte ironikusan.
-Ööö Ricsi,Zsolti,Macu,a Rockerek,Zsák -soroltam a neveket
-Jó oké megértettem.Sok ilyen hülye van -nevetett.
-Naaa ne bánst őket.Ők a mi hülyéink.-nevettem én is.Miután megebédeltem,folytattuk a pakolást.Hihetetlen, hogy egy apró szobában mennyi pakolászni való van.
-Ezt hova?-kérdezte Cortez azt a mangát tartva a kezébe amit tőle kaptam.Igen elhoztam magammal.
-Oda -mutattam az ágy fölé.
-Nemár Reni.Ne legyen már annyira szemelőtt.
-De.Lássa csak mindenki.
-Sírba viszel -rázta meg a fejét nevetve.Már a legtöbb holminkat kipakoltunk,mikor a kezem ügyébe akadt az a tábla amit Ricsitől kaptam a 18.szülinapomra.
-Ööö ezt feltegyük-mutattam Cortez felé a táblát.
-Naná-csillant fel a szeme.
Miután mindent kipakoltunk,felszögeltünk és elrendeztünk büszkén néztem végig a szobánkon.
-Szép lett -lépett be Justin,azonban furcsán pillantott az ajtókra kiakasztott táblára.Mivel magyarul volt írva így nem értette, de miután elmagyaráztam neki franciául a jelentését, nevetve bólintott,hogy megértette a tábla üzenetét.Miután elment Cortez jött vissza aki azt ellenőrizte hogy ,biztosan nincs-e több kipakolni való.
- Végeztünk.-jelentett be.Némán bólintottam,majd újra végig néztem a szobán.Ekkor relaizálódott benne az,hogy
ott voltunk Cortezzel, Párizsba,egy új élet kezdetén.Csak Ő és én.
Vᴇ́ɢᴇ
