ÉG A TŰZ, csak lángoljon, rakjuk meg ✔

𝟗.

Mikor Alina másnap reggel kinyitotta a szemét, hirtelen szokatlanul ébernek érezte magát. Az oldalán feküdt, karjával a feje alatt, s mikor óvatosan kinyitotta a szemét, Jonellal találta szemben magát. Gondolkodás nélkül hunyta vissza a szemhéját, nehogy a férfi észrevegye, hogy már ébren van. Nem mert megmozdulni. Hallotta maga mellett Jonel lélegzeteit, s azt is képes volt megállapítani belőlük, hogy a férfi már nem alszik. Most, hogy jobban belegondolt, még mindig nem látta aludni a férfit. Jonel mindig ébren volt, s valamilyen módon folyamatosan fenyegette a jelenléte.

A lány továbbra is rezzenéstelenül feküdt, s közben az agyába kúszó emlékeket igyekezett rendbe szedni. Tisztán emlékezett Jonel feldúlt szavaira, s arra, ahogyan a férfi a rajta lévő pólónál fogva rántotta magához. Az is élénken élt benne, mikor Jonel letépte róla azt a pólót, s a derekát markolva gyűrte maga alá. Nem tudta elhinni, hogyan volt rá képes, hogy önszántából megcsókolja az őrmestert, nem is beszélve mindarról, ami utána történt. A teljes beleegyezésével. Bűntudat öntötte el, s máris érezte, hogyan ég az arca, pedig még csak nem is láthatta a férfit. Hisz nem is ismerte Jonelt. Fogalma sem volt róla, kicsoda valójában, nem látott belőle többet, mint a keserű, erőszakos katonát, kivel összeegyeztethetetlen volt az a tette, hogy megmentette. A bűntudat csak tovább duzzadt, mikor hosszas tagadás után kénytelen volt beismerni, az éjszaka minden másodpercét élvezte a férfi társaságában. Túl sok volt ez neki. Minden kezdett túl sokká válni. Azt kívánta, bárcsak visszazuhanhatna a tudatlan álomba. Ám erre esélye sem volt, s a remény utolsó szikráját is elvette a takaró alatt az oldalára sikló tenyér, s a közelebb húzódó, forró test.

Jonel már régen ébren volt. Megkapta, amit akart, s még csak követelnie sem kellett. Elárasztotta a tömény elégedettség, s egyben a meglepettség is. Egy nő általában pusztán egy éjszaka erejéig izgatta igazán. Azután már elvesztette a varázsát, s bár Jonel egy alkalommal sem utasította volna vissza az adódó alkalmat, az újdonság bűbája híján már inkább azonnal újabb nő társaságát kereste. Az elmúlt éjszaka azonban csak tovább fokozta benne az érdeklődést, s eszébe sem jutott volna elhajtani a lányt, vagy új valakit keresni helyette. Ugyan felmerült benne, hogy csak Alina helyzete miatt érzi ezt, ám hamar elvetette a gondolatot. A vonzalomnak, ami hajtotta, semmi köze nem volt ahhoz, hogy a lány minden esélye a túlélésre az ő kezében van. Ez nem sajnálat volt. Többet akart.

Érezte, ahogy a keze alatt összerándul a lány teste, de ez nem állította meg, csak még közelebb csúszott hozzá, míg elég közel nem került ahhoz, hogy Alinához hajolva a nyakára tapassza ajkait.

– Jó reggelt – lehelte Jonel két csók között, s most még határozottabban futtatta végig kezét a lányon. Meztelen volt. Jonel pedig fel volt ajzva.

Alina azonban riadtan pördült ki Jonel érintése alól, s a takarót a mellkasára szorítva ült föl. – Nem – hebegte riadtan a félkönyékre támaszkodó férfinak. – Többet nem.

Jonel száját halk, gúnyos nevetés hagyta el. – Ne légy álszent! – mondta. – Tudom, hogy akarsz engem. – A lányt dühítette az őrmester magabiztossága. A saját bizonytalansága miatt így csak még kiszolgáltatottabbnak érezte magát. Muszáj volt támadnia.

– Ne hidd, hogy olyan kivételesen jó vagy! – vágta Jonelhoz, mire az csak a fejét rázta.

– Nem hiszem, hanem tudom, hogy jó vagyok.

– Remélem tisztában vagy vele, milyen kibaszott undorító vagy, amiért a szex az egyetlen dolog, ami mozgat téged.

– Jajj! – ciccegett Jonel, miközben felnyomta magát, hogy a tenyerén támaszkodjon tovább. A takaró egészen az ölébe hullott, felfedve meztelen felsőtestét. – Nem áll jól, mikor így viselkedsz. Sokkal jobban tetszett, amikor a ruháimat rángattad le rólam. – Az utolsó mondat közben egyre közelebb hajolt Alinához, ki makacsul állta a katona tekintetét, s azt, ahogyan az az arcába lehelte szavait. A lány még mindig szorosan ölelte a takarót a mellkasához. – Ne engem hibáztass. Tudhattad volna, hogy nem foglak visszautasítani. Azt pedig meg se próbáld beadni nekem, hogy nem élvezted. Igazán rád fér egy kis szórakozás.