ÉG A TŰZ, csak lángoljon, rakjuk meg ✔

𝟏𝟑.

Jonel lélekszakadva csapta be maga mögött az ajtót, majd zárta kulcsra azt. Alina az ajtócsapódás hangjára rohant elő a hálóból. A küszöbön megtorpanva a kis lakás közepén cövekelő Jonelt pillantotta meg, ki egyenesen őrá bámult, szemében pedig olyan átható rettegés ült, hogy még Alinának is görcsbe rándult tőle a gyomra.

– Mi történt? – hebegte. – Miért jöttél haza korábban?

Jonel erre felocsúdott végre, és odarohant a lányhoz. Két kézzel ragadta meg a karjait, s rántotta őt magához. – Tudnak rólad – zihálta.

– Micsoda? – Alina teste lebénult, a világ pedig mintha eszeveszetten kezdett volna pörögni körülöttük. Csak Jonelt látta, minden más forgott, ők pedig egyre csak süllyedtek a végtelennek tetsző örvényben. A rémület jeges markai szorongatták a tüdejét. – Honnan?

– Minden az én hibám – rázta a fejét a férfi. Arca eltorzult, a hangja remegett. – A múlt éjjel részegen megemlítettelek valakinek. Nem mondtam semmi konkrétat, de valaki kihallgatott. Utánanézhettek az adatoknak, esetleg összeköthették az áthelyezés elleni tiltakozásaimmal, fogalmam sincs hogyan sejtették meg. Mostanság már azt is gyanúsnak tartják, ha valaki engedély nélkül vesz levegőt. Csak azt tudom, hogy ide tartanak átkutatni a lakásomat.

– Jonel, el kell tűnnöm innen – préselte ki Alina nagy nehezen. – Nem találhatnak meg. – Érezte, hogy könnyek kezdik ellepni a szemét.

– Mégis hová rejtselek? – Jonel tehetetlenül rázta meg a lányt. – Az ágy alá? A szekrénybe? Ezek katonák! Ha átkutatnak egy lakást, nem csak a függönyöket fogják meglebbenteni! Meg fognak találni – sóhajtotta, s elengedte őt. Dülöngélve botorkált be a hálóba, s ejtette le magát az ágy szélére. – Már késő a bejáraton át kivinni. Az ablak túl magasan van. – Elkeseredetten bámult maga elé a padlóra.

Alina azonban nem volt képes így elengedni mindent. – Jonel, nem! – A férfi előtt hullott térdre, s kétségbeesetten kezdte rázni a vállát, hogy ránézzen. – Jonel, nem adhatjuk fel, ki kell találnunk valamit!

– Mit nem értesz azon, hogy nincs hová bújnod? – kérdezte a férfi elcsuklás széli hangon.

– Akkor engedj ki az ajtón! – zihálta a lány. Könnyek patakzottak az arcán, ahogy megragadta a férfi gallérját. – Engedj ki, és hagyj futni!

Jonel hitetlenül rázta a fejét, s lecsúszott a földre Alina mellé. – Figyelsz te rám? Katonák. Háború van, Alina! Háború! Ennyire vagyok tőle, hogy engem is odaküldjenek a közepébe! – A mutató- és hüvelykujjával mutatta a lánynak, mennyi áll közé és a front közé. – Nem akármilyen háború van, és te nem éppen az az ember vagy, akit megtűrnek a világnak ezen a felén élve! Nem jutnánk messzire együtt sem. Egyedül pedig végképp nem húznád pár óránál tovább.

– Engem nem érdekel, hogy meddig húzom, mikor fogod már fel végre? – Gyorsan elkente az arcán patakzó könnyek egy részét, majd kezei közé szorította Jonel reménytelen tehetetlenségtől eltorzult arcát. – A szádba kell rágnom? – A férfi még mindig értetlenül nézett rá. – Tudom, hogy nem lennék képes megmenekülni, Jonel. De nincs más választásod, mint kilökni engem azon az ajtón, aztán lefeküdni, és úgy tenni, mintha semmit sem sejtenél semmiről. Én pedig olyan messzire menekülök innen, amennyire csak tudok. Így nem nálad fognak megtalálni. A szavamat adom neked, hogy soha, de soha nem foglak elárulni. Nekem már rég halottnak kéne lennem, de te...

Jonel nem volt képes szóhoz jutni. A száját nyitogatta, de még levegőt sem volt képes venni, nem, hogy megszólalni. Tudta, hogy nem lesz képes kiengedni Alinát az ajtón. Nem lökhette őt a biztos halálba. Hiába tudta, hogy ő sem lesz képes megvédeni a zsidó lányt, még mindig úgy érezte tisztának, ha az utolsó pillanatig mellette marad. nem értette, mi ütött belé. A régi Jonelnak magának jutott volna eszébe kidobni Alinát. Ekkor azonban mégis meggondolta magát. Ha a lány el tudna futni a város széléig, akkor később érte mehetne még, és... Már nyitotta volna a száját, hogy ezt elmondja a lánynak, mikor határozott kopogás csapott a lakás néma csendjébe, s végleg elszállt belőle a remény. – Ennyi volt – lehelte a férfi. – Itt vannak.