Boka erőtlenül szorította meg a tenyere alatt pihenő erős kezet.
– Bárcsak több időt tölthettem volna veled. – Hangja megremegett.
– Találkozunk még, ígérem. Szeretlek. – Ádám a homlokukat vigyázva érintette össze.
– Én is szeretlek – azzal lecsukódott mélybarna szeme.
Elindult a semmibe, de a két világ között megpihent. Ádám észrevette, hogy a sokat szenvedett mellkas egyre lassabban emelkedik és süllyed. Várt valamire.
Énekelni kezdett. Halkan, tisztán, repedezett szívvel.
Ádám hangjának lágy dallamán szárnyat bontott Boka lelke. Ahogy repült fel az égbe, fel a végtelen kékségbe, visszatekintett szerelmére. Arcán szánkázó könnyein megcsillant a felkelő Nap fénye. A fájdalmat csomagolta ragyogó köntösbe egy új kezdet reménye.
ESTÁS LEYENDO
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfic„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...