Könnyszánkón

476 55 21
                                    

Boka erőtlenül szorította meg a tenyere alatt pihenő erős kezet.

– Bárcsak több időt tölthettem volna veled. – Hangja megremegett.

– Találkozunk még, ígérem. Szeretlek. – Ádám a homlokukat vigyázva érintette össze.

– Én is szeretlek – azzal lecsukódott mélybarna szeme.

Elindult a semmibe, de a két világ között megpihent. Ádám észrevette, hogy a sokat szenvedett mellkas egyre lassabban emelkedik és süllyed. Várt valamire.

Énekelni kezdett. Halkan, tisztán, repedezett szívvel.

Ádám hangjának lágy dallamán szárnyat bontott Boka lelke. Ahogy repült fel az égbe, fel a végtelen kékségbe, visszatekintett szerelmére. Arcán szánkázó könnyein megcsillant a felkelő Nap fénye. A fájdalmat csomagolta ragyogó köntösbe egy új kezdet reménye.

Harmincegy adag angst (PUF)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora