Amint kinyílt az ajtó, Csónakos hirtelen, ököllel esett neki. Minden dühét beleadta az ütésekbe.
– A te hibád az egész!
Az egykori vörösinges elesett, fejét beütötte, tüdejében bent rekedt a levegő. A pofonok folytatódtak.
– Nemecsek miattad halt meg.
Ferinek felrepedt a szája.
– Belegondoltál valaha, mit érezhetnek a szülei? A barátai?
Csónakos ezúttal az állkapcsát találta el.
– Néhányukból tökéletes érzelmi roncsot csináltál!
Észre sem vette az ellenállás hiányát.
– Andris, hagyd abba!
Felpillantott. Karja megállt a levegőben. A fiú kétségbeesetten kapaszkodott belé, próbálta lerángatni Feriről.
– Boka?
– Ne bántsd. – Remegett a hangja.
Csónakos tekintete a meggyötört, véres arcú Ferire siklott.
Felismerte, mit tett.
– Sajnálom.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
