Nemecsek a tábortűz elé tartotta lilásvörösre színeződött kezét.
– Bárcsak Bokáék is itt lennének! – sóhajtotta, miközben elmélázva nézte, ahogyan néhány hópehely a tűz közelébe szállva elolvad és eltűnik, mintha sosem létezett volna.
Boka, Boka, mindig csak Boka! Miért nem elég ő? Boka a barátja, ezt megérti, de akkor is vele jár!
Ádám megelégelte Nemecsek hidegkék tekintetét. Miért hunyt ki belőle a tűz? Az élet?
Lassan a hátára simította hatalmas tenyerét.
Aztán meglökte.
A szőke arccal érkezett a vörösen izzó lángokba. Kiabált, küzdött, fel akart állni, ám ő nagyobb és erősebb volt nála.
Ádám évekkel később is emlékezett a szemébe költözött életre.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
