Éjfélre járt az idő.
Barabás homályos foltokat látott maga körül: nyolc ing vörösen pulzáló foltját.
A járdán feküdt magzatpózban. Fájt minden porcikája, bal szemébe tulajdon vére torkollt.
Amikor percekkel később felnézett, már csak egyetlen foltot látott. Megszólította.
– Hogyan fogod ezt előadni Bokának?
– Ne haragudj – motyogta.
– Miért haragudnék? Egy ujjal sem értél hozzám. A talpnyalóid hagytak így helyben. Te csupán parancsba adtad az erőszakot. Legalább az okot elárulod?
– A Pásztorok láttak titeket Kolnayval. Kéz a kézben.
– Értem.
Feri nem hitte volna, hogy egyetlen szóba ennyi keserűség fér.
– Holnap kilépek.
– Ideje lenne már.
Feri hazatámogatta Barabást. Kolnay pofonja ellen nem volt kifogása.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
