Az előző százas folytatása.
Feri besegítette a bizonytalan lábakon álló férfit a csaknem színültig töltött fürdőkádba, majd letérdelt mellé. Jobb karját a kellemesen meleg víztömegbe lógatta. Ujjaik a felszín alatt összekulcsolódtak.
Csillogott a szemük. Bokáé a végtelen fáradtságtól és a gyásztól, Ferié a mérhetetlen megbánás miatt.
– Köszönöm, Feri. – Boka halványan elmosolyodott. Ez különös volt, hiszen Boka hónapok óta, Nemecsek halála óta, egyáltalán nem mosolygott.
– Ugyan mit? – Homlokát a kád szélének döntötte.
Választ már nem kapott; Boka feje ernyedten hanyatlott hátra. Elaludt a cukorkaként szedett altatóktól.
Feri lágy csókot lehelt a békés ajkakra, aztán a víz alá vezette az öntudatlan testet.
Nem ébredt fel többé.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
