„A kimondatlan szó kinoz.
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?"
/Lator László/
Csónakos megkocogtatta a vállát.
– Minden rendben?
Boka falfehér arccal, riadtan nézett vissza rá. Rémálomból ébredt.
– Andris... Én nem bírom tovább. Olyan hangos. – Boka megragadta Csónakos pólóját és belefúrta arcát. – Annyira fél. Egyedül van. Kiabál. Fáj neki. Nem hagyhatom egyedül! – Könnyei átáztatták Csónakos pólóját.
– Nemecsek nincs egyedül. Örökre itt marad velünk, emlékként. Ezért nem fél, nem kiabál, nem érez fájdalmat.
– Hiszen én hallom! Üvölt bennem...
– Csak az elméd űz veled csúf játékot – csitította.
– Vele akarok lenni – suttogta, miközben újabb könnycsepp gördült le az arcán.
– Még nincs itt az ideje.
Boka másképp gondolta. Mégis évekig járt pszichológushoz, mert megígérte.
Végül találkozott Nemecsekkel.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
