„van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni"
/Fodor Ákos/
A másik oldalára fordult. Fejét Csele mellkasába fúrta, karját átvetette a derekán, lábaikat összekulcsolta.
– Andris. Nehéz vagy. Szállj le rólam.
– Ne legyél ünneprontó, Csabika. Hadd ölelgesselek.
– Kérlek. Fáj mindenem.
Csónakos azonnal kijózanodott. Visszahúzódott az ágy másik oldalára.
A finom arcvonásokat zúzódások tarkították, a mindig puha ajkakat alvadt vér fedte. A takarót megemelve tucatnyi sérülést látott még.
– Ki tette ezt veled? – simított végig Csele arcán.
– Nem számít.
– Hogy a viharba ne számítana, papuskám! Egy nevet mondj, és olyat kap...!
Csele szomorúan csóválta meg a fejét.
– Én tettem – jelentette ki Csónakos döbbenten.
Csele odahajolt hozzá; összeérintette homlokukat.
Csónakos szólalt meg hamarabb:
– Szakítsunk.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
