Boka Csónakos széles vállára hajtotta fejét, mire ő beletúrt a sötét fürtökbe és gyengéd csókot nyomott feje búbjára.
Nemecsek felhúzott lábait átölelve ült a szoba sarkában. Figyelte egykori barátait és megállíthatatlanul folytak a könnyei. Zokogott, ám hangját nem lehetett hallani. Test nélküli múlttá lett, s benne ragadt a jelenben.
Ő csak boldognak akarta látni a többieket, legfőképpen Bokát. Az volt az utolsó kívánsága, hogy Boka sohase felejtsen el mosolyogni. Hogy éljen, igazán.
Most, hogy látta, mennyire boldog, mennyire boldog őnélküle, már csak el akart tűnni. De nem tudott.
Végigkísérte Boka életét, mégsem beszélhettek soha többé. Boka lelke képes volt továbblépni.
ESTÁS LEYENDO
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfic„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
