Geréb percek óta rezzenéstelen arccal, szótlanul állt a szürke sírkő előtt.
Nemecsek végigsimított a hátán, mire Geréb keze ökölbe szorult. A szőke hátrált két lépést.
Geréb térdre rogyott, fejét lehajtotta, ökle a hideg földnek feszült.
– Annyira sajnálom! Ha nem fordítok hátat a csapatnak... Ha tudom, hogy megfáztál... Ha lett volna merszem... Nemecsek, neked élned kellene! Nekem kellene most abban a koporsóban feküdnöm! Te egy hős vagy, míg én csupán egy áruló. Engem senki nem hiányolna. Engem senki nem siratna. Kérlek, bocsáss meg...
Nemecsek leguggolt elé, és két tenyere közé fogta a könnyáztatta arcot.
– Megbocsátok. Bocsáss meg te is saját magadnak.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
