„vinnélek át a mély vizen
mint csillagot nagy éj viszen
mint szél nyaraknak illatát
miként rügyecskét ringat ág"
/Kovács András Ferenc/
– Tessék. – Boka az ágy szélén ülve figyelte, ahogyan a korábban félelmetesnek hitt Áts Feri barátjának markába zárja az einstand során eltulajdonított üveggolyót. – A Pásztorok nagyon sajnálják a történteket és jobbulást kívánnak.
– Miért nem mondják el ezt ők maguk? – kérdezte Nemecsek. Tekintete ragyogott a láztól.
Feri nem felelt.
– Itt... - Köhögött. – Itt vannak az ajtó túloldalán, nem igaz?
Bólintott.
– Hát miért nem jönnek be?
Hallgatás.
– Mindegy. Nem haragszom én senkire.
Boka hangtalanul sírt, és közben lágyan simogatta a sápadt arcot. Feri beborította az üveggolyót rejtő apró, jéghideg kezet.
– Feri?
– Igen?
– Vigyázz Bokára!
Nemecsek lehunyta a szemét. Elaludt.
Feri csak ekkor kezdett sírni.
Folyt. köv. :)
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
