Barabás kinyitotta az ajtót.
– A történtek után még van képed idejönni? – vetette oda az érkezettnek.
– Kende! Engedd be – szólt ki Kolnay a nappaliból.
– Ugyan miért...?
– Én hívtam.
– Miért?
– Mert meguntam a bocsánatkérős üzeneteit, azért! – jelent meg mankóval a hóna alatt. Jobb lábfejét még mindig kötés fedte.
Áts meredten nézte a szilánkosra tört lábat, amire Kolnay már soha többé nem lesz képes ráállni. Miatta.
Elszorult a torka.
– Jól vagyok, oké? Már alig fáj. Lett egy fasza mankóm, rajta Marveles szuperhősökkel. Örök társam lesz. De ha még egyszer bocsánatot kérsz, esküszöm, én is ráejtek egy súlyzót a lábadra.
Feri összeszorított szájjal bólintott.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
