Borítékolt érzelmek

595 72 32
                                    

„Tudom hol rontottam el.
Ott, ahol el akartam rontani,
mégis azt a napot várom egész életemben,
mikor végre nem kell az,
amit minden gyertyafújásnál kívántam.
De reflexből mégis azt kívánom."

/Kemény Zsófi/


Gyöngybetűkkel írt levelet négyrét hajtotta, majd belecsúsztatta egy egyszerű, hófehér borítékba. A bal felső sarokba saját nevét véste, a címzett helyére pedig Boka János neve került. Megnyálazta, s lezárta a borítékot.

Elégedetten bólintott. Elhatározta, hogy ezt már mindenképpen oda fogja adni.

A terve pontosan reggel hét óra negyvenöt perckor hiúsult meg, ugyanis megpillantotta Bokát Nemecsek társaságában. Figyelte, ahogyan Boka a szőke nyaka köré teker egy piros sálat.

A nagy gonddal írt szerelmeslevelet apró cafatokra tépte és az utcai szemetesbe szórta. Néhány darabját felkapta a szél és messzire szaladt vele.

Geréb aznap délután a grund helyett a Füvészkertbe ment. Felejteni. Vigasztalódni.

Harmincegy adag angst (PUF)Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin