„Veled: jól érzem magam. Az első jót
idézi ez a jó. Kuporgatom időm.
Szeretnélek
megtartani."
/Petri György/
Amikor Kolnay két telepakolt szatyorral a kezében kilépett az áruházból, szörnyen elveszettnek tűnt.
Egy férfi a magasba emelte a kezét és integetni kezdett.
– Pali, itt vagyok! – kiáltotta.
A tenyerére pillantott. Összeráncolta szemöldökét, de végül bizonytalanul odasétált az őt megszólító férfihoz.
– Megvettél mindent, ami szerepelt a listán? – nyúlt a szatyrokért.
Pali engedelmesen adta át azokat.
– Igen.
– Ügyes vagy. Ülj be! Hazamegyünk.
Az anyósülésen foglalt helyet.
– Kérdezhetek valamit? – suttogta Pali.
– Bármit.
– Te ki vagy?
A sofőr megszorította a kormányt.
– Kende. A legjobb barátod. És a szerelmed – mosolygott rá. Tudta, hogy Kolnay hamarosan úgyis elfelejti ezt. Mégsem akart hazudni neki. Mert ő emlékezett.
YOU ARE READING
Harmincegy adag angst (PUF)
Fanfiction„Írjál szépen 31 angst százszavast" - kérte tőlem Rebi. Én pedig szót fogadtam. Figyelmeztetés: kedvenc Pál utcai fiúk karaktereinket válogatás nélkül kínzom (testileg-lelkileg), illetve ölöm meg. Ennek tudatában olvasd! Ha nem riasztottalak el, jó...
