Prológus

2.2K 102 13
                                    

Már éjfél is elmúlt. Louis szokása szerint az Instagram kezdőlapját pörgette, hátha elálmosodik legalább egy kicsit.

Mostanában elég rosszul alszik. Nagyon nehezen viseli ezt az időszakot. Új albumot fog kiadni és egész nap ezen dolgozik, éjszaka pedig stresszel, hogy hogy fogják fogadni az emberek.

Több mint egy órája csak bámulta az általa követett szupermodellek tökéletesen beállított és mű képeit, amikor is szembejött vele egy fanoldal képe.

Nem tudta mire vélni a rajongói oldalt a követési között, mivel tényleg nem követ olyan sok mindenkit, főleg nem rajongókat.

Amikor pedig meglátta a képet, egy furcsa, ismerős érzés kerítette hatalmába. Jól ismerte ezt az érzést. A gyomra tájékán érdekes, kellemes, mégis frusztráló motoszkálást érzett.

A képen egykori csapattársa, legjobb barátja volt. Harry Styles. A lelki társa. Akitől elszakította a menedzsment és a külön töltött évek.

Hirtelen felindulásból rákattintott a címkére, amin Harry meg volt jelölve.

Csak akkor vette észre, hogy nem követi és mennyire megváltozott. Nem is nagyon látott róla képeket se. Beletörődött a sorsába, hogy a fiú sosem lesz újra az övé.

A viselkedése felettébb furcsa volt. Mintha újra egy szerelmes 18 éves lenne, rákattintott a követés, majd aztán a helyette megjelenő üzenet gombra.

Elkezdett írni, mintha több évnyi történetét és érzéseit szeretné pár mondtba foglalni. Hiszen így is volt.

---------------

Harry nyöszörögve ébredt fel a telefonja csipogására az éjszaka közepén.

Nem is értette, hogy miért nem vette le a mobilja hangját amíg alszik. Sosem szokta elfelejteni, de ma este mégis megtörtént.

Átfordult a másik oldalára, hogy lenémítsa a készüléket.

Ahogy bekapcsolta, meglátta a négy szót: louist91 üzenetet küldött neked.

A szíve biztosra veszem, kihagyott egy pár ütemet a nevet meglátva és az álmossága is elszállt pillanatok alatt. Élete szerelme írt neki, akivel már szinte öt éve megszakadt a kapcsolata.

Amint kissé felocsúdott a döbbenetéből, szélsebesen megnyitotta Louis üzenetét.

Ez állt benne:

"Szia, Hazz. Annyira régen nem beszéltünk. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal kéne, hogy mennyire sajnálom, hogy egyáltalán nem kerestelek. Viszont megvan rá az okom, hogy miért. Rengetet változtál az évek alatt, persze jó irányba:) Nagyon jó lenne találkozni megint és tudom, már semmi nem lehet ugyanolyan, mint régen, de talán lehetnénk jóban megint. Elmondhatatlanul hiányzol.
-Louis"

Harryben megállt az ütő ezen sorokat olvasva.

Ujjai gondolkodás nélkül ütötték le a kis betűket a készülék billentyűzetén.

"Szia, Lou. Miért nem alszol ilyenkor? Annyira meglepődtem amikor írtál. Hiszen eddig csak olyanok voltunk, mint két szellem egy tudod... közös múlttal. Egyébként nagyon szívesen találkoznék veled, viszont nem tudom, hogy Simon mit szólna. Tudom, csak barátokként gondoltad, viszont ő biztosan félreértené és a rajongók is. Talán titokban?
-H"

Gondolkodás nélkül elküldte üzenetét a fent említett személynek.

Harry azon az estén már nem tudott aludni. Várt Louis válaszára, de nem kapta meg.

Már megint magát okolta. Rettegett attól, hogy valami rosszat írt. De Louis nem olvasta el, majd csak otthagyta elolvasottan, ami sokkal rosszabb lenne. Még volt esély a válaszra.

Végre reggel lett. A megszokott londoni időjárás miatt nem igazán volt egy napos reggelnek mondható.

Végül Harry kiszállt az ágyból, hogy egyen valamit reggelire, amikor a telefonja jelzett, hogy üzenete érkezett.

Louis volt az.

.

.

.

Sziasztok!

Ez itt a legújabb könyvem prólógusa. Nagyon régen írtam és mostanára elkezdett rettentően hiányzoni. Remélem, eddig tetszik a történet!:) Ha igen, hagyjatok valami nyomot magatok után!

All the love: Mia

Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now