Érted tettem |✓|

3. Rész

Reggel korán keltem fel, mert nem tudtam hogy mikor fognak ide érni a vendégeink. Egyszerűen nem is tudom hogy mit gondoljak... Várom, de félek is.

- Hogy vagy anya? - néztem anyjára, aki előttem ült a reggelinél.

- Én egész jól, habár ha azt nézzük, hogy ma mik lesznek veled, akkor már kevésbé... Hahj...

- Sajnos nem tudunk mit tenni. Reméljük a legjobbakat!

- Igen. Nagyon!! 

- Asszonyom! Most érkeztek meg. És a férje is most ért haza a fiával.

- Nagyon köszönöm, hogy szólt.

- Menjünk ki.

- Hahj, menjünk. - jaj de félek.

Kimentünk az ajtó elé, ami előtt meg egy magas lépcső van. Megálltunk.
Apa és a bátyám beszélgetett egy idősebb és egy fiatalabb férfival. Gondolom az apa és a fia. Innen látom hogy tiszta olaszok! Hihetetlen, sötét haj és nem olyan világos bőr mint nekünk itthon.

Beszélnek, majd mind a négyen fel néznek ránk. Jaj! Nagyon zavarba jöttem hogy négy férfi bámul rám.

- Lisie, Anna gyertek ide! - szólt apa. - Uraim, be mutatom a feleségemet, Elisabeth Larossit és a lányomat, Annabella Larossit.

- Üdvözlöm itt nálunk önöket! - mosolygott anyukám.

- Jó napot! - egyszerűen mást nem tudtam volna mondani.

- Öhm... Mi lenne ha a házban folytatnánk és kicsit hagynánk beszélgetni a fiatalokat. - kérdezte Mr. de Felucci.

- De menjünk. Erre jönnön. Anna kísérd el a hátsó kertbe Angelot.

- Gyere kérlek! - mondtam kissé fáradt hangon neki.

- Rendben.