Érted tettem |✓|

9. Rész

Rettenetesen féltem, de az kicsit megnyugtatott hogy ott vannak mellette a többiek. De akkor is!!!

Be léptünk a terembe... Azt hittem ott fogok el ájulni! Fegyverek mindenhol!!! És olyan lányok akiknek nincs is normális ruhájuk. Persze nem kell arra gondolni hogy csak úgy ott voltak hiszem ahogy láttam mindegyik egy férfi kísérője volt. Ott volt Natasa meg Blanca is. És ők is próbáltak mosolyogni rám. Meg én is rájuk.

Mellettem Angelo elég közel húzott magához és suttogott nekem:

- Nyugi nem lesz baj! Ne félj! Itt vagyok veled! Tudom hogy ez új neked.

- Annyira nem új. Nálunk is volt ilyen csak ennyire nem volt durva és veszélyes, tele fegyverekkel. - láttam rajta hogy most meg leptem.

- Értem, most meg lepődtem, erre nem gondoltam! - majd rám mosolyogott.

- Angelo! Hát be sem mutatod nekünk a hölgyet?? - kérdezte egy Angelo korú srác, és engem méregetett.

- Louigi Vito nem hiszem hogy sok közöd lenne hozzá hogy kivel vagyok itt.

- Ó, miért ki akarod sajátítani? - vetett rám egy gúnyos pillantást.

- Nem csak ha ki nyitnád a szemed akkor látnád hogy nem egy átlagos lány.  - megint végig nézett rajtam, majd el kerekedett a szeme, amikor meglátta a nyakláncot a nyakamon.

- Á, értem. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Igazán szép lány, gratulálok!

- Köszönjük! Viszont most inkább menjünk és ebédeljünk. - mondta Angelo elég feszülten.

El kezdtünk enni. Nem volt túl kellemes az ebéd! Igaz hogy finom volt, de nem volt jó a hangulat. Nagyon feszült volt mindenki. Én is.

Éppen Blancával beszéltem amikor meg éreztem Angelo tenyerét a combomon. Rá néztem:

- Csak elő vigyázatosság. - mosolygott. Majd vissza fordult és tovább beszélgetett másokkal.

Ekkor viszont az egyik férfi fel állt és a fegyverét Natasára szegezte.

- Mindenki figyeljen. Most mindenki ajánl nekem valamennyit a hölgy életéért cserébe. - vigyorgott ördögien.
Úr isten!! Angelo mellettem pattanásig feszült lett, azt hittem hogy mindjárt neki ugrik a férfinak.

- Le lehet lőni? - suttogtam neki, miután odahajoltam hozzá.

- Tessék? - kerekedett el a szeme.

- Hm? - emeletem fel a szemöldökömet.

- Igen, miután anyára fogja a fegyvert. De miért kérdezed?

- Csak. - válaszoltam. Majd megfogtam a széken lévő fegyvert ami mellette volt. Szerencsére ezt nem vette észre a férfi mivel a férfiakat nézte. Majd egy gyors élesítést követően rá fogtam és lőttem. A lövés hangja elég nagy volt a hatalmas  csöndben, de nem érdekelt. Hiszen pont fejbe lőttem. Hát igen.
Mindenki a halottra nézett majd rám.
Én pedig le hajtottam a fejem és le raktam a fegyvert az asztalra.

- Gyere velem. - szólalt meg Angelo. Fel álltunk és ki mentünk a teremből.

Kint megállt és szembe fordított magával.

- Bella... - kezdte. - Köszönöm a családom és anyám nevében is. Nem gondoltam volna hogy ilyen bátor vagy. Köszönöm!! - majd meg ölelt. Úr isten de meg ijedtem!! Azt hittem kiabálni fog velem...  - De hogy az istenbe lőttél pont a fejébe?!! Hm??

- Tanultam önvédelemet és fegyver használatot is, apa mindig azt mondta hogy nem árt ha ezeket tudom.

- Meg kell köszönnöm apukádnak is!

- Tényleg nem csináltam olyat amiért most szidni kéne?

- Nem tényleg nem! Nyugi! Így hogy a manyásszonyom vagy is nem baj, ha csak olyan lennél aki a többiek mellett is volt na akkor lenne baj. De így a család részeként csak védted anyámat.

- Értem. - gondolkodtam el. - Úr isten embert öltem... - fogtam fel hogy mit tettem. És el kezdtem sírni.

- Hé, semmi baj! Már nincs baj! Itt vagyok! Nyugi! - mondogatta Angelo és közben jó szorosan meg ölelt. - Gyere vissza kell mennünk. - kezdett el terelni az ajtó felé.

Be léptünk de már csak a család volt a teremben. És minket néztek.

- Angelo! Mit mondtál Annának, amiért sír?? Nem csinált semmi rosszat!! - háborodott fel Natasa.

- Anya, nyugi semmit, csak fel fogta hogy mi történt. De nem mondtam semmi rosszat Bellának.

- Anna gyere kérlek ide.

- Igen? - álltam meg Natasa előtt.

- Köszönöm!!! - majd meg ölelt. És ő is elsírta magát.

- Anna hogy tudtál ilyen pontosan célozni? Nagyon meg lepődtem! - jelentette ki de Felucci úr.

- Csak annyi hogy Bella tanult önvédelemet. És ilyet is tanult. - mondta helyettem Angelo.

- Értem. Én is köszönöm!

- Örülök hogy jót tettem. Csak egy kicsit sok volt így utólag. - szólaltam meg.

- Megértjük. De most már a család része vagy mindenképpen.