- Szóval miről beszéljünk? - kérdeztem kissé unott hangon.
- Látom nincs nagyon kedved beszélgetni velem. - mosolyogott.
- Nem pont a te tényed, hanem inkább maga a helyzet ami zavar.
- Értem, de te akkor nem is tudtál róla??
- Nem a nagyapám tegnap közölte hogy ez lesz mert ő ezt le rendezte viszont nekünk nem szólt róla...
- Aha, tehát semmit nem is tudsz rólam?
- Azt nem mondtam! Egykét dolgot azért tudok rólad, és annyi elég is volt belőled és az életedből is!!
- Mivan??
- Arra gondoltam hogy nem nagyon értem hogy ti rendszereteket és világotokat!
- Ó, szóval az zavar hogy nem tiszta a dolog! - vigyorodott el. - Meg a rengeteg nő a történetben.
- Igen például. - közöltem szemrehányóan.
- Csodás, neveletlen is vagy, meg tiszteletlen is.
- Hát veled szembe nem is leszek más!!
- Hidd csak ezt! Majd meg látjuk!
- Aha persze!! - fordultam meg, és elfutottam az autóm irányába.
- Gyere vissza! Annabella!!!
- Hagyj már békén!!! - szálltam be sírva az autóba. Majd kihajtottam a kapun.
Elegem volt. Mégis hogy képzeli hogy sérteget meg olyanokat beszél...
Komolyan ehhez kell hozzá mennem...
Csak mentem az autóval. Nem érdekelt hogy merre, habár tudtam hogy merre megyek ismertem a várost. Majd el értem a kedvenc helyemre. Egy magasan lévő réthez.
Pár órán keresztül ültem ott. Majd amikor már végig gondoltam mindent akkor fel álltam a földről.
Rá néztem a telefonomra:
5 nem fogadott hívás:. Apa
7 nem fogadott hívás:. Anya
18 nem fogadott hívás:. Louis
3 nem fogadott hívás:. Zayn
(a testőrség főnöke)
21 nem fogadott hívás:. Ismeretlen szám (gondolom Angelo)
Ajj jaj!! Nem lesz jó haza menni ha ők várnak otthon. Hahj... Fenébe.
Na mindegy úgy is haza kell mennem.
YOU ARE READING
Érted tettem |✓|
RomanceAnnabella Larossi vagyok Marco és Elisa lánya. Remélem még emlékeztek rájuk! Most leszek majd hamarosan nagykorú. Ami többek között a felelősséggel jár. Anna bízik a szüleiben hogy nem akarnak neki rosszat, na de arra mi a garancia hogy a nagyapja...
