Érted tettem |✓|

6. Rész

Másnap reggel már minden a magán gépen volt, amit vinni akartam. És már csak a búcsúzás maradt. Jaj!!

- Vigyázz magadra! És amikor tudsz hívj fel, rendben? - kérdezte anya.

- Rendben! Majd hívlak!!

- Anna nagyon fogsz hiányozni! Kérlek vigyázz magadra!! - mondta apa is.

- Rendben vigyázok! De te is!

- Anna tudom el kell menned, de megbeszéltem hogy majd meglátogatlak, és majd hívlak is.

- Rendben, majd hívlak téged is. És nagyon vigyázz magadra Louis!!!

- Te is hugi, te is!! - ölelt át még egyszer.

Még utoljára ránéztem a családomra.
Majd mosolyogva intettem egyet.

- Annabella gyere kérlek! - szólalt meg mögöttem Mr. de Felucci.

- Jövök, jövök. - majd beszálltam a magán gépbe.

- Hogy vagy? - kérdezte kedvesen Angelo. Fura hogy most meg kedves.

- Hát nem tudom, nagyon fognak hiányozni.

- Sajnálom. De inkább gyere ülj le. - majd megfogta a kezemet és le ültetett egy székre, ő meg mellém ült.

- Nem baj ha aludnék?

- Nem aludj csak. És szólj ha bármit kérsz. Oké?

- Igen. Viszont még egy kérdés! Miért vagy most kedvesebb?

- Csak tegnap nagyon ideges voltam és azt hittem hogy a mai búcsú nehezebb lesz mint ami volt. Illetve a szüleid ellenállására is számítottam. De nem lett, szoval minden oké.

- Értem. - majd behunytam a szemem.

- Bella még egy kérdés!

- Hm? Amúgy hogy lettem Bella?

- Csak gondoltam hogy kéne neked egy jó kis olaszos becenév. Nem jó?

- De egész jó lett! - mosolyodtam el.

- Szóval hogy állsz az ékszer hordással vagy a tetoválással?

- Inkább az ékszerek. A tetoválást nem nagyon szeretném.

- Értem.

- Miért kérdezted?

- Mert a családunkban van egy szokás hogy a menyasszonyt meg kell jelölni hogy mindenki lássa hogy foglalt és melyik családhoz tartozik.

- Ó, gondolom akkor ez nagyon fontos.

- Igen, de szerencséd van mert nálunk inkább az ékszer a fontosabb.

- És milyen ékszer típus?

- Nyaklánc alapból és az eljegyzésnél meg egy gyűrű.

- Értem. És gondolom akkor minél előbb lesz egy nyakláncom, ugye?

- Igen szólok is anyának hogy készítse elő nekem, mert megyünk.

- Rendben.

Majd elővette a telefonját és felhívta az anyukáját.

- Szia anya!
-...
- Igen, és igen.
-...
- Biztos? Oké majd elintézem.
-...
- Oké szólok neki is.
-...
- Tényleg?
-...
- Oké mindjárt adom.

- Anya szeretne veled beszélni. Persze csak ha van kedved!

- Persze, szívesen.

- Oké. - mosolyogott. Majd elment az apja külön helyére.

- Jó napot! Annabella Larossi vagyok.

- Szervusz! Natasának hívnak. Kérlek tegezz nyugodtan.

- Rendben Natasa.

- Csak szerettem volna egy pár szót beszélni. Mielőtt ideérsz.

- Köszönöm!

- Először is, mit szeretnél majd enni?

- Meg nem tudom.

- Oké, akkor más. Hallottam hogy a nyaklánc mellett döntöttél. Jó döntés nekem is az van. Nagyon szép lesz a tiéd is!

- De jó, nagyon örülök!

- Én meg annak hogy jössz hozzánk. És még valami! Nagyon fura kérdés lesz, de szűz vagy még?

- Igen nálunk ez nagyon fontos volt.

- Értem, és nagyon örülök ennek! Illetve készülj fel mert itt nálunk van egykét érdekes dolog.

- Jaj. Akkor tényleg igaz hogy nőkkel való ügyek is vannak?

- Igen igaz, de az inkább a másik fiam reszortja. Angelo ebben nem nagyon van benne. Az inkább Daniel mániája, csak persze néha húzta a bátyát is.

- Értem. Köszönöm hogy előre mondtad ezeket a dolgokat. És már nagyon várom hogy megismerjelek!

- Azt én is!! Most viszont le kell tennem! Szia Anna!

- Szia!

Hát legalább Natasa aranyos, és kedves volt tőle hogy előre figyelmeztetett.
Most mondjuk kicsit félek.

- Baj van? - ült le mellém Angelo.

- Nincs csak kicsit félek.

- Nem kell én ott leszek! Nyugi!!! - mondta kicsit nyugtatólag.
Meg is lepődtem. Lehet hogy rájött hogy nincs értelme ellenségeskedni.
És talán nekem sem kéne, de azok alapján amiket mondták róla nem nagyon bízom benne.